kidobolás | TARTALOM | kifogó ruha |
a → csúfolóknak az a típusa, amelyben nevén nevezik azt, akiről és akihez a dal szól. Ilyen jellegű alkotások a 17. sz.-i kéziratos költészet ún. leányseregszemléi, amelyekben a felsorolt 810 leánynévhez egy-egy csípős (sok esetben trágár) megjegyzést fűz az énekmondó (pl. „Borka csak bokorugró, Utcában kóborló, szomszédban emberszóló, gyűlölöm, rágalmazó”). A 1920. sz.-i népköltészetben általában már csak egy személyt csúfolnak:
Palcsi Kata szép jány vóna, Kata! |
Haja nyaka tiszta vóna, Kata! |
Mosd meg Kata a nyakadot, |
Úgy pirosidd ki magadot, Kata! |
Ennek az énektípusnak ismeretében írta meg Pálóczi Horváth Ádám „Gyere pajtás katonának...” kezdetű leányverbuválását, amely „Olyanok már minden lányok”, „Nem szólok én senkiről...”, „Angyal Ángyó egy szülöttem...” kezdettel folklorizálódott is:
Nem szólok én senkiről, |
Csak a fejér-népekről, |
Irok természetekről, |
Magok viseletekről. |
... |
Második lészen Anna, |
Magát nevével hozza, |
Ha kérnél tőle, adna; |
Hidd el, hogy meg nem csalna. |
Harmadik lész Kalára, |
Nem tudom mi az ára |
Nem piros az orcája, |
De piros az ajaka ... stb. |
A leányseregszemlék mintájára jöhetett létre és népszerűsödött a 1819. sz.-i ponyvanyomtatványokban a legényeket csúfoló legényseregszemle. Kiéneklővé válhat a → párosító ének is, ha benne össze nem illő személyeket neveznek meg, vagy egy-egy párnak komikus, illetlen magaviseletét éneklik ki:
Márton Kata kis kertjibe |
Marci Miska sétál benne. |
Sétálj, Miska, kékbelibe. |
Tiéd löszök gyüvő őszre! |
Márton Kata hírös lán vót, |
Marciékná szógáló vót. |
Olyan ajándékot kapott, |
Akit bőcsőbe ringatott. |
Kiéneklő az a → kiszehajtást kísérő szokásdal is, amelyikben azokat a lányokat csúfolják ki, szégyenítik meg a faluközösség előtt, akik nem adtak ruhát a kiszebábu számára. (→ még: latrikánus költészet) Irod. Harsányi István és Hodossy Béla: Két XVIII. sz.-i dalgyűjtemény sárospataki kézirata (Ethn., 1914).