kiskutya és a szamár, a

→ ezópusi mese. Cselekménye: megirigyli a szamár a kutyát jó soráért, dologtalan életéért. Megkérdi tőle, miért szereti őt annyira a gazdasszony. A kutya szerint azért, mert két lábon szolgál, és a farkát csóválja. A szamár megpróbálja utánozni, de dicséret helyett verést kap (AaTh 214). Egyike azon kevés számú népköltési szövegeinknek, melyeknek több 16–17. sz.-i irodalmi előképe is ismeretes. Mesénket tartalmazza Heltai Gáspár és Pesti Gábor gyűjteménye, valamint Haller János → Gesta Romanorum-fordítása is. A szóbeliségből mindössze két változatról tudunk Berze Nagy János baranyai és Bagossy Károly erdélyi gyűjteményében. Feltehetően ez az → állatmese az alapja Vajda János „Egy szolgalelkű poétára” c. epigrammájának is. A mese Európa-szerte ismert, itt is elsősorban a középkori exemplumgyűjtemények anyagának származékaként. – Irod. Kovács Ágnes: A magyar állatmesék típusmutatója (Népr. Közl., 1959); Tubach, F. C.: Index exemplorum (FFC, 204. Helsinki, 1969).