kiskutya neve, a, Félsz

→ találós mese. Cselekménye: a királykisasszony egy kiskutyát ajándékoz szeretőjének. Ennek csak az úton jut eszébe, hogy elfelejtette megkérdezni a kiskutya nevét. Visszaküldi az inasát, hogy kérdezze meg, de az a királykisasszonyt testvérei és szülei társaságában találja, s nem meri nyíltan feltenni a kérdést: „Hallod-e te, azt üzente az, tudod már, ki! Mi a neve annak, tudod már, minek! Mondd meg azt annak, tudod már, kinek!” Azt válaszolja erre a királylány: „Ahogyan vagy te, úgy vagyok én! Az a neve, annak, tudod már, minek! Mondd meg ezt annak, tudod már, kinek!” A királyfi ebből kitalálja, hogy a kiskutya neve Félsz (BN 871*, MNK 871A*). A mesének 5 azonos felépítésű változata ismert Mo. mai területéről. A magyaron kívül csak német változatairól tudunk (→ rabszabadító, → talányfejtő királykisasszony, a). Hasonló, szerelmesek virágnyelvén, → találós kérdés formájában való társalgást, üzengetést tartalmaz még a „Várj, virág, várj...” kezdetű találós mese is. Cselekménye: egy leány apjával, anyjával vacsorázik. Egyszer felpillant, s látja, hogy szeretője az ablak előtt sétál. Felvesz egy könyvet és fennszóval olvasni kezdi, mintha írva lenne:

Várj, virág, várj

Míg a világ fennáll,

Kés-villának felszedését,

Két agg fának ledőlését,

Ott megtalálsz,

Hol a száraz a nyerset tartja.

A legény megérti, hogy várakozzék, míg a mécset eloltják, az asztalt leszedik, a két öreg lefekszik, akkor megtalálja kedvesét az ágyon (MNK 871B*). A típusnak 10 változata ismert Erdélyből, a Tiszántúlról és a Duna–Tisza közéről. Dunántúli változatáról nem tudunk. Nemzetközi változatanyaga nincs összegyűjtve. – Irod. Kriza János: Vadrózsák (Kolozsvár, 1863); Török Károly: Csongrádmegyei gyűjtés (MNGy, II., Pest, 1872); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).