talányfejtő királykisasszony, a

→ találós mese. Paraszt-Turandot-nak is nevezik. Cselekménye: egy királykisasszony csak ahhoz hajlandó feleségül menni, aki olyan találós kérdést ad fel neki, amelyet megfejteni nem tud. A sikertelen vállalkozóknak fejét veszik. A szomszéd özvegy királyné egyetlen fia is útra kel. Táltos kocsisától megtudja, hogy anyja inkább megmérgezi, mintsem idegenben megszégyenülve fejét vegyék, inkább itthon érje a halál. A kocsis a mérget kiönti. Egy csepp az egyik ló lábára esik. A ló megdöglik. Rászáll két varjú, azok is kimúlnak. A varjak húsából eszik 12 zsivány, azok is meghalnak. A kocsis a történtekből találós kérdést szerkeszt:

Egy csepptől meghal egy,

Egytől kettő,

Kettőtől tizenkettő

Mi az? (Thompson, Motif-Index: H802)

A királykisasszony a találós kérdést nem tudja megfejteni, 3 napi haladékot kér. Sorra beküldi két komornáját, majd maga megy be a kérőhöz, hogy a megfejtést megtudja. Ruhájukat hátrahagyják ugyan, s a két komorna hiába fárad, végül a királykisasszonynak sikerül a megfejtést megtudnia. Mielőtt a királyfi is a többi kérő sorsára jutna, újabb talányt ad fel, amely az elmúlt három éjszaka eseményeit foglalja magába. A királykisasszony hozzámegy feleségül (AaTh 851; → hálás halott, a, → hű szolga). – A típusnak 8 magyar változata ismert, egy részük csak a találós kérdést tartalmazza. Mindegyik a magyar nyelvterület keleti felében, nagy részük a 19. sz.-ban került feljegyzésre. Valamennyi szövegünk azonos keretben azonos találós kérdést ad fel. – A nemzetközi változatanyag nem ennyire egyöntetű. Az Apollonius-regény már az i. sz. 3. sz.-ban beszél egy királykisasszonyról, akit olyan férfiak ígérnek, aki egy meghatározott talányt meg tud fejteni. Ugyanezt a motívumot tartalmazza a közismert Turandot- (Turan leánya) mese az „ezeregy nap”-ban (18. sz.). Egy ugyancsak perzsa eredetű szöveg, ill. annak bécsi kézirata közelíti meg legjobban a talányfejtő királykisasszony típust. A típus közel-keleti eredetűnek látszik, bár számos Európán kívüli változata azt a benyomást kelti, hogy kései európai változatok származéka. Az alapforma ismeretes Afrikában, Indonéziában, É- és D-Amerikában is. (→ még: kiskutya neve, a, → rabszabadító) – Irod. Tille, V.: Verzeichnis der böhmischen Märchen (Porvoo, 1921; FFC 34.); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (III., Bp., 1960); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (MNKF, 1. Bp., 1960); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961).