találós mese

1. a → találós kérdés, a szóbeli rejtvény egyik fajtája, melynek megfejtése rövid epikus történet. Célja a mulattatás. Leírást ad, néha többszörösen összetett mondatban, versben vagy prózában, kérdő formula nélkül, s megfejtése önálló. A verses találós mese erős irodalmi hatást mutat. Tárgya megszámlálhatatlanul sokféle: a háztartás, a gazdaság, természeti jelenségek stb. A találós mesék között sok olyat találunk, amelynek átlátszó, egyszerű, olykor naiv a szövege, más részénél viszont a költői eszközök – alliteráció, ismétlés, hasonlat – szép számmal meglelhetők, s a jó ritmusú, szépen hangzó tömör kis alkotások költői értékűvé nőnek, pl. Arany erdőn arany tőke / arany tőkén arany tál / arany tálon arany máj / arany késsel vágják. Megfejtése: csillagos ég, holdvilág, holdsugár. A magyarság feltehetően a honfoglalás előtti időben is ismert találós mesét. Ma is élő népköltészeti műfaj. Ismert és elterjedt az egész magyar nyelvterületen. A találós mesék nagy részének ismerjük nemzetközi párhuzamait. A találós mese előadásáról kevés ismeretünk van. (→ még: csümölgetés) – 2. Ide sorolhatók azok a mesék is, melyekben egy talány és megfejtése áll a cselekmény középpontjában. St. Thompson egy részüket az → állatmesék, más részüket a → novellamesék közé sorolja. Az ide tartozó szövegeket gyűjteményeinkben hol a mesék, hol a találós kérdések között találjuk, aszerint, hogy az adatközlő, a gyűjtő a talányt vagy a mesés megfejtést, esetleg a kötött vagy a kötetlen szövegrészt tekintette-e jelentősebbnek. Az kétségtelen, hogy a kötött szövegrész a hozzá tartozó mese ismerete nélkül megfejthetetlen, de az is bizonyos, hogy a magyarázat – talán a tartalomszerű szöveglejegyzés, vagy a meg nem felelő adatközlő kiválasztása következtében – gyakran nélkülöz minden költői megformálást. Valószínűleg kiemelkedő repertoárral és nagy előadói gyakorlattal rendelkező adatközlők is különbözőképpen mondanak el egy-egy találós mesét aszerint, hogy epikus vénájú mesemondó vagy találós kérdéseket kedvelő rigmusmondó-e az illető. A műfajhoz tartozó magyar népmesetípusok száma mindössze 5, az altípusokkal együtt 12: „A kismadár és a koponya”: AaTh 244D*, → talányfejtő királykisasszony, a: AaTh 851, → kiskutya neve, a: MNK 871A*, „Várj, virág, várj...”: MNK 871B*, → rabszabadító: AaTh 927/7 altípussal. Találós kérdésekre épül, műfajilag mégsem sorolható ide számos → Mátyás-mesénk vagy a Salamon és Markalf → népkönyv és népi származékai, mivel azok eszesség-próbák; a találós mesének nevezett műfajhoz tartozó típusok viszont különleges, a véletlen által teremtett vagy mesterségesen kialakított helyzeteket foglalnak frappáns mondókákba (Thompson, St. Motif-Index H790–809). Rabszabadító találós meséink redakcióinak és változatainak száma is feltűnően gazdag (7, ill. 30), de a szomszédos népek nemzeti katalógusaiból hiányzanak, annál nagyobb számúak és változatosabbak viszont a Ny-európai, spanyol, német, holland és angol, ill. ennek megfelelően az angol- és spanyol-amerikai változatok. A talányfejtő királykisasszony jellegzetes találós kérdéseivel ismeretes az egész európai kontinensen, francia-angol- és spanyol-Amerikában, D–DK-Ázsiában és Afrikában is. (→ még: versbetétes mese) – Irod. Szendrey Zsigmond: Találós meséink és külföldi megfeleléseik (Ethn., 1921); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Taylor, A.: English Riddles from Oral Tradition (Berkeley–Los Angeles, 1951); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (II., Bp., 1960); Mitrovaj, V. V.: Zagadki (Leningrad, 1968); Rauch, Karl: Rätsel aus alter Welt (Köln–Düsseldorf, 1970).