koldusének, koldusdal

népi líránk foglalkozáshoz kötött vegyes csoportja, koldusok által énekelt 1. adakozásra buzdító panaszdal, 2. főként vallásos vagy történeti jellegű ének. – 1. A koldusok saját életükről szóló panaszdalai rendszerint igénytelen alkotások, a részvét felkeltését szolgálják (A koldusnak rossz a dolga...), adakozásra buzdítanak (Adjatok, adjatok, amit Isten adott!...) és eredmény esetén hálát mondanak (Áldja meg az Isten Szép, jó egészséggel!...). – 2. A koldusok nem saját életükről szóló énekkincse feltűnően vegyes összetételű; többnyire epikus-lírai jellegű, régies alkotások, a korabeli átlagnál érzelmesebbek és egyben panaszosabbak. Nagyobb részük vallásos kis részük pedig történeti-hazafias jellegű. Koldusok ajkán több régi műfaj (→ hajnalének, → misztériumjáték, ördögűzés, passió stb.) emléke maradt fenn; így pl. tőlük jegyezték le Basa Pista balladáját, előző századok egyes → ponyvaszövegeit (pl. Bodó János Mária Magdolnája a 17. sz.-ból; névtelen szerző Minden keresztények, jól meghallgassátok! ... kezdetű éneke a 18. sz.-ból való stb.), → történeti énekeit (kurucénekek és → negyvennyolcas dalok stb.), továbbá természeti csapásokról szóló alkalmi énekeket (pl. az 1873-as koleráról: Bejött a kolera...) stb. Utóbb pedig a sikerültebb históriákat tovább énekelték, mint maguk a szerzők (→ históriás ének). – A koldusénekek zöme vallásos jellegű, köztük bibliai történet (Jézus kínzatása, Mária szenvedése, az utolsó ítélet stb.). → Mária-énekek, → legendaballadák (Regina asszony, A kovács lánya stb.), → búcsúsénekek. – A koldusének megjelölés zenei szempontból nem egyértelmű: heterogén dallamanyagra vonatkozik. Ez elsősorban → népénekeket, búcsújáró énekeket, valamint régi és újabb műzenei származású darabokat tartalmaz (históriások, pszalmodizáló dallamra énekelt oktató és moralizáló szövegek). A kéregető szövegformuláknak sincs önálló dallama, ezek rendszerint ismert népének töredékén hangzanak el (Adjatok, adjatok amit Isten adott! stb.). A koldusénekek előadásmódja s a dallamoknak ilyen használatban való alakulása, bár ma már nehezen megragadható, mégis külön tanulmányozást igényelne. – Irod. Sztripszky Hiador: Igricek, énekes koldusok (Ethn., 1908); Kodály Zoltán: Három koldusének forrása (Ethn, 1951); Takács Lajos: Históriások, históriák (Bp., 1958); Kodály Zoltán: Három koldusének forrása (Visszatekintés, II., Bp., 1964).