kolomejka, kolomyjka

TARTALOM

kolompér

kolomp

acéllemezből készült, rézzel forrasztott hangszer, melyet főként kint háló csordákban, gulyákban, ménesekben, falkákban legelő ökrök, tehenek, lovak, juhok, kivételesen sertések nyakába kötöttek abból a célból, hogy hangjával összetartsa a falkát, vagy pedig az elbitangolásra hajlamos állatokat a pásztor a sötétben is jobban megfigyelhesse. Az Alföldön gyakran igásökrök nyakába is kötöttek kolompot. – Neve valószínűleg hangutánzó igéből származik. Igen széles körben ismeretes: Európa, Ázsia, Afrika minden pásztorkodó népe hasonló eszközt köt falkában legelő állatai nyakába. Készítői céhes vagy céhen kívüli mesterek, ritkán falusi kovácsok, rézöntő cigányok (→ kolompkészítő). Egy-egy pásztor falkája nagyságától függően 8–14 fajta kolompból rakták össze készletét, melynek zenei összhangját Kecskeméten cimbalomnak nevezték. Ennek harmóniáját a pásztorok a kolompféleségek szakszerű kiválasztásával, nagy gonddal állították össze. Hazánkban ismerték a közönséges, behajlított szélű alföldi kolompot, a be nem hajlított szélű csákvári kolompot, a szűk szájú bánáti kolompot, a négyszegletes disznókolompot, a kevésbé szép hangú dunántúli kolompot. Nagyság szerint a 200–400 dkg-os kolomp neve → harang (gulyaharang), a 20–40 dkg-os kolompot → pergőnek nevezik. A nagyságot gyakrabban literrel mérik, de megkülönböztetik a viselő jószág szerint is (ökörkolomp, tehénkolomp, vezérürükolomp stb.). A kolompok rendjét a különböző méretű → csengők is kiegészítik. A kolompok másodlagos funkciót töltöttek be akkor, amikor a tiszai halászok kivetett horgaikat vékony vesszőre függesztett kolomphoz kötötték (→ kolomposhorog). Az állatok nyakára a kolomp felerősítése díszített, cifrázott, sallangozott szíjjal, díszes rézcsattal történt (→ még: faharang, → rézöntő). – Irod. Szabó Kálmán: Csöngettyű és kolomp a kecskeméti pásztorok kezén (Ethn., 1932); Márkus Mihály: A jolsvai kolomposok (Emlékkv. Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára, szerk. Gunda Béla, Bp., 1943).