közösségi költészet

az irodalomtudomány kategóriája a költészet olyan fajtáinak megnevezésére, amelyekben a hivatásos irodalomhoz képest nem az egyéni alkotó, hanem valamely közösség játszik fontos szerepet. Tipológiai értelemben ilyen jellegű a primitív irodalom, az ősköltészet, sőt ebbe a kategóriába sorolhatjuk a → népköltészetet is. Önálló kategóriaként a közösségi költészet ritkán használatos, ha mégis, a feudalizmus és kapitalizmus közösségi jellegű költészettípusait nevezik így, amelyeket egyenként is különböző jellegűnek nevezhetünk (deákok költészete, félnépi folklór, városi folklór). Folklorisztikánkban a közösségi költészet elnevezés inkább esztétikai, mint művészetszociológiai szempontból használatos, és a népköltészet → közösségi jellegét hangsúlyozzák általa. A népköltészet egészén belül néhány esetben különösen nagy a közösségek szerepe (pl. → katonadalok, csoportos szokásdalok, társasmunkák folklórja stb.), mindazáltal ezek összefoglaló neveként helytelen lenne a közösségi költészet elnevezést használni. Marót Károly közköltészet terminusa, amelyet gyakran összekevernek a közösségi költészet fogalmával, egészen más értelmű, voltaképpen a hivatásos irodalomban és a népköltészetben egyaránt megnyilvánuló esztétikum azonosságára utal, „közös” költészet, „egyforma” költészet és nem közösségi költészet a jelentése. Marót maga hangsúlyozza, hogy a közösségi költészet éppen nem közösségek, hanem egyének terméke. Irodalomtörténetírásunkban egy kissé a közösségi költészet népköltészeti fogalmának félreértése alapján, másrészt Horváth János irodalomszociológiai nézeteire építve a → kéziratos énekköltészetet próbálták tipológiailag közösségi költészetként meghatározni. Ez a megoldás terminológiailag félrevezető, tartalmában azonban szerencsés, és tovább folytatandó javaslat. (→ még: alkotó, → egyéniség és közösség, → közköltészet) – Irod. Marót Károly: Idiosz en koinoi. Gondolatok Fedics Mihály meséiről (Egy. Phil. Közl., 1940); Marót Károly: Mi a „népköltészet”? (Ethn., 1947); Stoll Béla: Közösségi költészet – népköltészet (Irod.tört. Közl., 1958); Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Bp., 1960); Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969); Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához (Bp., 1972).