salavári

rövidszárú, szűk pótnadrág. Szalavárdi, solovári (Mezőség), salavárdi nadrágnak is nevezik. Bőr, aba- vagy remekposztóból, esetleg vászonból (pl. Mezőség), az alatta viselt nadrág színétől eltérő színben készült, felső szélét lyukakba fűzött zsinórral erősítették az → ellenzős nadrág hasítéka alá. – A 17. sz.-ban a huszár és nemesi lovaglóöltözetben a nadrág védelmét szolgáló ruhadarab volt. Paraszti használatban csupán szórványosan és átmenetileg jelentkezett a 18. sz. elején. – Irod. Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Monumenta Hung. Hist., XI., Pest, 1863); Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI–XVIII. században (Ethn., 1938).