nyomóháló, kukucska, pók

a → tapogatós halászat továbbfejlesztett, a mélyebb és vízinövénnyel benőtt állóvizek meghalászására alkalmas eszköze. Hálórésze kúp alakú zsák, amelynek szája négyszögletes, kör alakú vagy levél alakú vasabroncshoz van erősítve, felső vége pedig egy kb. 8 cm átmérőjű vaskarikához kötött. Az alsó abroncstól, a hálón belül induló lábak köpűben találkoznak; a köpűben egy 2 méteres fanyél van. A nyomóhálót csónakról a vízfenékre nyomják, s miután leborították a halat, a vaskarikát, mely a nyélen szabadon mozog, leengedik, s így a háló szétterül, a megriadt hal pedig belemenekül. A nyomóhálónak a halászati lehetőségektől függően több formai és méretvariációja használatos. A kukucska (kisnyomó, nádi nyomó, burító) vasabroncsa 40–50 cm átmérőjű, ősszel a nád között halásznak vele. Nevét valószínűleg attól kapta, hogy a vízre árnyékot vetve kukucskálnak a fenékre, így igyekeznek meglátni a halat, s csak ezután borítanak. A kerek abroncsú, 60–70 cm átmérőjű közép pókot őszi hűvös időben és gazos vízben használják. A szintén kerek abroncsú, 100–130 cm átmérőjű túrópók nyáron, hínáros vízben alkalmas az iszapot túró ponty fogására. A nyomóháló jelenlegi ismereteink szerint a 19. sz. végén, a Ferenc-csatornáról kiindulva terjedt el a Duna mo.-i szakaszának déli részén s szórványosan más vizeken. Ismerik viszont a Duna-delta vidékének román és lipován halászai is, ahonnan az első mo.-i adatokkal közel egy időben új szerszámként mutatták be. A közvetlen átadás-átvétel egyik irányban sem igazolható, bár történt kísérlet a nyomóháló román eredetének bizonyítására. A magyar kutatás nem vette figyelembe, hogy a lettektől is ismerjük a nyomóháló egy változatát. A magyar tapogatós halászat feltűnő jelensége, hogy a különböző mélyvízi tapogatók (→ reginás tapogató, → zsákos tapogató) elterjedési területe kiegészíti egymást. – Irod. Morvay Péter: A pók vagy kukucska (Népr. Ért., 1940); Ligers, Z.: Ethnographie Lettone (I., Bâle, 1954); Solymos Ede: A borító halászszerszámok fejlődése Magyarországon (Ethn., 1957); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).