számláló ráolvasás

a → ráolvasásnak az a fajtája, amely csökkenő vagy ritkábban növekvő számsort tartalmaz, önmagában vagy valamilyen stiláris elemmel bővítve. Európa-szerte elterjedt, a kora középkortól nyomon követhető. A magyar parasztság gyakorlatában elsősorban → szemölcs és az állat sebébe hullt „nyű” „kiolvasására” volt ismert. Bizonyos esetekben valódi számláló művelet, tehát pl. olyan számtól számol a beteg visszafelé, ahány szemölcse van (pl. „Se nem nyolc, se nem hét… …se nem egy”) eredetileg abból a feltevésből kiindulva, hogy a számsor csökkenésének analógiájára kisebbedik a baj is (→ mágia). Gyakoribbak azonban a 7-nél, 9-nél, 77-nél kezdődő (és 0-ig tartó) számsorok, és előfordul az oda-vissza vagy a csak növekvő sorban való számolás is. Főleg a nyelvterület K-i részén gyakoriak az epikus bevezetők. Pl. egy moldvai, torokbetegséget gyógyító szöveg:

Rózsinak megindult kilencvenkilenc gelkája,
ebből maradjon nyolc,
nyolcból maradjon hét,
hétből hat,
…………………
kettőből maradjon
egy,
egyből egy mákszem
se maradjon.

Irod. Diószegi Vilmos: Visszafelé számláló ráolvasások (Népr. Közl., 1955); Pócs Éva: Szöveg – cselekmény – hiedelem kapcsolatai a nem epikus ráolvasásokban (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1977)