oltár

TARTALOM

oltó

oltás

a növényi szövet átültetésén alapuló vegetatív szaporítási mód a → gyümölcstermesztésben. A múlt században elterjedt korszerű gyümölcstermesztési ismereteket megelőzően az oltásnak két egyszerű módját ismerték a paraszti gyümölcstermesztők: a) Párosítás: a hajtást és a vad alanyt ferde síkban elmetszik és pontosan összeillesztik úgy, hogy a kérgek is fedjék egymást. Hánccsal körülkötik és beszurkozzák. – b) Hasítás: a 3–5 cm vastag (2–3 éves) vad alanyokat behasítják, ékkel szétfeszítik. Az oltóágat ék alakúra megfaragják és úgy illesztik be, hogy a kérge a vad alanyéval összeérjen. Kiveszik az éket és a heget kéregdarabbal, hánccsal, majd sárral, iszappal vagy marhaganéval lefedik. A Duna menti és a Felső-Tisza vidéki ártéri gyümölcsösök gazdái az ártéri és erdei gazdátlan fákat is beoltogatták, hogy később arra járva terméséből szakíthassanak. Határbeli gazdátlan vad gyümölcsfák beoltása más vidékeken is szokásban volt (Somogy, Moldva). (→ még: oltó, → szőlőoltás) – Irod. Benedekfalvy Luby Margit: A szilva hazája (Népr. Ért., 1939); Andrásfalvy Bertalan: Duna menti gyümölcsöskertek (Klny, Bp., 1964).