özvegyember

a törvényes házasságban élő férfi családi állapota feleségének halála után. Az özvegyember társadalmi értéke kevesebb, mint a házasemberé, hátrányos helyzetének nagyságát befolyásolja kora, gyermekeinek száma, vagyoni helyzete. Ha fiatal korban, gyermektelenül marad, legényként házasodhat, fiatal leányt is kaphat feleségül. Ha még fel nem nevelt gyermekeivel marad asszony nélkül, igyekszik minél hamarabb új házasságot kötni, nemcsak a gyermekek, de az asszonyi munkakör családon belüli betöltetlensége miatt is. Ilyen esetben már csak özvegyasszonyt, vénlányt kap, lakodalmat sem tartanak a hivatalos szertartások után. – Régi szokás volt, hogy az özvegyember meghalt feleségének leánytestvérét (→ sororatus) vagy közeli rokonát választotta második feleségéül, mivel ezeknek is rokonai az árvák, s a meghalt asszony hozománya, az árvák anyagi helyzete is biztosított volt. Szokásban volt a házasságkötés előtt a házasulandók vagyoni helyzetének rögzítése (→ hitbér), egykés vidékeken (→ egyke) gyakori volt a vőnek ment legényt a móringlevélben biztosítani arról, hogy felesége halála után, bizonyos kötelezettségek fejében a meghalt asszony örökrészéből részesítik, ill. örökössé teszik. Hasonló móringlevelet adtak az özvegyemberek második feleségüknek, akik, mivel férjüknek általában már voltak gyermekei, magtalanság esetében vagyon nélkül maradtak volna. Az özvegynek hagyott rész általában akkora, mint egy-egy gyermekre jutó örökségrész. – Irod. Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944); Bálint Sándor: A vér szerinti, lelki és jelképes rokonság szegedi formái, megnevezései (Kézirat).