parasztgazdaság

parasztok → gazdasága, amelyet alapvetően meghatároz, hogy a parasztoknak a) fenn kell tartaniuk önmagukat, b) meg kell termelniük az uralkodó osztályok eltartásához szükséges javakat, amelyekért anyagi ellenértéket nem kapnak, c) esetenként kisárutermelőként piacra termelhetnek. A parasztgazdaság fő jellemzői: a kézműves technológia viszonylag magas szintje, a javak termelésének és begyűjtésének az állam vagy a földesúr által kialakított, fejlett szervezési formái; a közösségi és magán birtoklás egyesítése; ahol árutermelés kezdődött, a pénzhasználat és a piacon keresztül a szélesebb gazdasági környezet hatásának érvényesülése, amely azonban nem vezetett arra, hogy a parasztgazdaságok alapvetően önellátó szerepüket elvesztették volna. Mindezek a jellemzők időben és térben különböző helyeken más-más hangsúllyal érvényesültek, s inkább együttesük, semmint egyik vagy másik kizárólagossága indokolja, hogy a parasztgazdaságot, mint az ipari forradalmat megelőző időszak egyik gazdasági típusát elkülönítsük. – Irod. Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom (Bp., 1941); Dalton, G.: Theoretical Issues in Economic Anthropology (Current Anthropology, 1969); Wolf, E.: Parasztok (Bp., 1973).