parasztdal, parasztnóta

a népi lírának a földműves foglalkozáshoz köthető legnagyobb csoportja, a parasztság érzelmét, hangulatát és gondolatait viszonylag egyszerű, közvetlen módon kifejező lírai dal. Hagyományosabb, ismertebb és használatosabb elnevezés a → népdal, e két fogalom azonban nem mindenben fedi egymást. A múlt század első felében a parasztdal a hagyományos, szóbeli népdalt jelentette az új, idegenszerű, népies műdallal: a nemesi (nép)dallal, másként nemesi vagy nóbel-nótával szemben; később a → magyar nótával állították szembe, utóbb az → iparosdal és a → munkásdal kiegészítője lett. Szokásos még a falusi-városi vagy egyszerűen népdal-műdal megkülönböztetés is, itt azonban a társadalmi-műfaji elkülönítő szempontok keverednek. A hagyományos foglalkozások dalkincse, még a parasztdal körébe tartozik (→ halászdal, → pásztordal és → katonadal), átalakított népdalok a mezei munkásdalok is (→ aratódal, → béresdal, → cséplődal, → summásdal, → szolgadal, → gányónóta), ezeket azonban a birtokos parasztság nem ismerte. Átmeneti típusú a → hajósdal, a → kubikosdal s egyéb kisebb csoportoké, továbbá az iparosdal is, mely összeköt az ipari munkásdallal. A felsorolt csoportok elválasztását nagyon nehezíti, hogy bár egyes osztályok és foglalkozások egymás dalkincsét nem ismerték, az átalakítás alapjául korabeli népdalok (zömmel parasztdalok) és népies műdalok szolgáltak és a legáltalánosabb érzelmeket kifejező lírai dalok (pl. a szerelmi dalok) osztály- és foglalkozás-felettiek is voltak. – Irod. Szini Károly: A magyar nép dalai és dallamai (Pest, 1865); Bartók Béla: Cigányzene? Magyar zene? (Ethn., 1931); Bartók Béla: Magyar parasztzene (Összegyűjtött írásai, I., Bp., 1966); Kodály Zoltán: A magyar népzene (Vargyas Lajos példatárával, Bp., 19694).