pásztorszervezet

gyűjtőfogalom, amely magába foglalja az állatok őrzésével és gondozásával foglalkozó pásztorság tagozódását: 1. állattartók, 2. egy-egy pásztorcsoport kor, felelősség és munkamegosztás, 3. az állatállomány tartási módja, 4. a történeti múltban helyenként megtalálható céhszerű testület szerint. A pásztorok az állattartókhoz való viszonyukban lehetnek községi, magánállattartók által fizetett konvenciós és az állattartók közössége (gazdaság, társulat) által fogadott közös vagy nyájpásztorok. A nagyobb állatok tartásához szükséges több (4–6) főből álló pásztorcsoport felelősség és munkakör szerint → számadóból, → bacsóból vagy bácsból, számadó vagy öreg bojtárból, kisbojtárból, → tanyásból, → talyigásból vagy → lakosból, → esztrengahajtóból, monyatorból állhat; állatfajták és tájak szerint eltérő összetételben és számban. A tartásmód szerint a kezes (igás és fejős) állatot őrző pásztorok csordások, csürhések, libapásztorok; a külső pusztai pásztorok állatfajták szerint → csikósok vagy ménespásztorok, → gulyások, kondások, kospásztorok, meddő nyáj pásztorai. A dunántúli birkatartó gazdák és pásztorok a 18. sz.-ban és a 19. sz. elején néhány évtizedig hivatalosan jóváhagyott vallási és gazdasági, céhszerű közösséget alkottak, amelybe az egyes tagokat bizonyos tanulási idő és előírt próbák után vették fel. – Irod. Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása (Bp., 1909); Balogh István: Formen der extensiven Viehhaltung auf den Puszten von Debrecen (Viehzucht und Hirtenleben im Ostmitteleuropa, 1961); Földes László: Esztena und Esztenagenossenschaft bei den Szeklern (Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa, 1961).