Rákóczi-nóta

TARTALOM

rakodómunkás

rakodó, lóger

1. közös birtoklású, város, ill. falu széli, épületek nélküli gazdasági telephely. Ilyen a → szérűskert, szénáskert is. Használata sokirányú, rendeltetése tájanként más. Olyan helységekben, ahol nincs szálláskert, a rakodóra hordják be a szálasgabonát, és itt nyomtatják, ill. cséplik ki. Van ahol csak a szegényebb réteg csépel közös rakodón. A gabonaszemnyerés mellett a rakodók leggyakoribb hasznosítási formája a takarmány- és tüzelőtárolás. A gazdák itt tartják szalmájukat, törekjüket, szénájukat, kukoricaszárukat, sőt nádkészletüket is. Innen viszik haza házukba időnként a szükséges mennyiséget e termékekből. Mivel a rakodó közterület, nincsenek rajta örökös helyek. A gazdák általában érkezési sorrendben rakodnak. A rakodók a 19. sz. második felében terjedtek el országszerte. Gyakorivá válásukat serkentette az 1850-es évek agrárkonjunktúrája, amely megnövelte a tárolandó és védendő mezőgazdasági termények mennyiségét. A rakodók kialakulásában nagy szerepe volt annak is, hogy erre az időre a legtöbb helyen megszűntek az egyéni birtoklású szálláskertek, tűzrendészeti okokból azonban továbbra is megengedhetetlen volt a termények beltelken való tárolása. (→ még: megosztott település) – Irod. Györffy István: Gazdálkodás (II., A magyarság néprajza, Bp., 1941–43); Hoffmann Tamás: A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában (Bp., 1963). – 2. Szénatároló építmény a Hernádtól nyugatra, főként a volt Abaúj, Torna, Gömör és Borsod m. területén. A → csűrtől kisebb, rendszerint egyosztatú, gyakran fal nélküli, lábakon álló épület, szilárd nyereg- vagy sátortetővel. A rakodót túlnyomórészt a gazdasági udvaron, ill. az ahhoz csatlakozó kertben helyezik el. A Sajó völgyében Pelsőctől északra a réteken szétszórtan állnak a deszkafalú rakodók, amelyek északabbi szlovák területeken a táj jellegzetes arculatához tartoznak. A régi palóc csűr két csűrágát gyakran nevezték rakodónak. A rakodó szó az Alföld egyes részein a széna, szalma rakomány elhelyezésére szolgáló szabad teret jelenti. – Irod. Gunda Béla: Népi mezőgazdálkodás a Boldva völgyében (Népr. Ért., 1937); Vajkai Wagenhuber Aurél: Adatok a pajtavázak felállításának és kész pajták költöztetésének mechanikájához (Népr. Ért., 1937).