| nyavalya | TARTALOM | nyeles tapogató |
a → horgászat egyik eszköze. Hosszabb-rövidebb rugalmas nyélre kötik a zsinórt, ennek végén ólom súlyzás után következik a horog. A zsinóron állítható az úszó, amely lehet toll, fa, nád, dugó stb. Ezzel szabályozható a horog mélysége s jelzi a hal kapását. A horogra tett → csalétek lehet természetes vagy műcsali. A nyeles horog a népi halászatban ritka, inkább gyerekek vagy alkalmi halászok használják. Annál nagyobb jelentőségre tett szert a sport terén. Főleg Angliában van nagy kultusza, de már a múlt században nálunk is tért hódított, igazi jelentőségre csak 1945 után tett szert. A nyeles horog minden időkben alkalmas volt szórakozásra is, így már egyiptomi falfestményekről, majd görög és római ábrázolásokról ismerünk horgászó előkelőségeket. Az irodalomban használatos kosztos horog kifejezés nem a csalétekre utal, hanem Herman Ottó által népszerűsíteni akart székely tájszó, koszt = nyél jelentésből. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); A horgászat kézikönyve (Bp., 1964).