révi kerámia

Rév község a Sebes-Körös völgyében fekvő helység, ahol mázatlan kerámiát készítettek, főleg → fazekat, → korsót és → kancsót. A 20. sz.-ban az egész magyar nyelvterületet tekintve a legegyszerűbb és legarchaikusabb kerámia. A múlt század végén több mint 50 fazekasa volt, az 1970-es években is dolgozott még néhány. Legismertebbek azok a mázatlan korsói és kantái, amelyeknek felületét barna → földfestékes, egyszerű vonalas elemekkel díszítették. Korongoltak edényeket is. Az edények mázolását 1910 után kezdték el. A révi kerámia legnagyobb felvásárlója az Alföld lakossága (Nagyszalonta és Margitta vidéke) volt, de a Bihar-hegység románsága is vásárolta termékeit. – Irod. Kresz Mária: Fazekas, korsós, tálas. Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához (Ethn., 1960); Kresz Mária: Magyar népi cserépedények kiállítása a Néprajzi Múzeumban (Népr. Ért., 1961); Mózes Teréz: A körösrévi és báródi fazekasságról (Népismereti Dolgozatok, 1., Bukarest, 1976).

Révi korsó, maga felületén vöröses barna festéssel (lelőhely: Gáborján, v. Bihar m.) Bp. Néprajzi Múzeum