úrvacsoraosztás

prot. istentiszteleti szertartás, az úrvacsora (kenyér, ill. ostya és bor) kiszolgáltatása a híveknek. A reformáció után következő időszakban az egyházak szigorúan megkövetelték tagjaiktól az úrvacsoraosztásban való részvételt. Később fokozatosan veszített kötelező jellegéből, de még a 19. sz. első felében is a kisebb falusi közösségekben megszólták azt, aki rendszeresen elmaradt az úrvacsoraosztástól. Az egyházi bíráskodás az erkölcsi vétségeket leggyakrabban az úrvacsoraosztástól való eltiltással büntette (→ eklézsiakövetés). – Az úrvacsoraosztásnak kezdetben nem volt rendszeresen kijelölt alkalma. A 18. sz.-ban kialakult gyakorlat szerint a ref. gyülekezetek nagy részében ma is a következő hagyományos alkalmakkor van úrvacsoraosztás: böjt (nagyböjt első vasárnapja), húsvét első és másod napja, pünkösd első és másod napja, újkenyér (általában aug. utolsó vasárnapja), újbor (általában okt. utolsó vasárnapja), karácsony első és másod napja. Az úrvacsoraosztást megelőző hetet, amelynek minden napján templomoznak, bűnbánó, bűnbánati, peniténciás vagy nagyhétnek nevezik. – Az úrvacsoraosztást az úrasztalánál álló lelkész, ill. lelkészek végzik. Az úrasztalát, amely a templom közepén áll, elsősorban az Alföldön alacsony kerítés veszi körül (→ templomberendezés). Magát az asztalt és felszerelését (terítők, úrasztali edények: kannák, kelyhek, tányérok) patrónusok és nagyon gyakran egyszerű hívek adományozták. Az úrvacsoraosztáshoz szükséges kenyér és bor rendszerint a hívek önkéntes adományaként kerül az úrasztalára. Az úrvacsoraosztásnak vidékek, falvak és egyházigazgatási egységek szerint különböző helyi szokásai alakultak ki. Az úrasztalához többnyire nem, kor és ülésrend szerinti megoszlásban járulnak a hívek. Több helyen erre az alkalomra sötétebb, barna, fekete tónusú ruhát öltenek (gyovó ruha). A → konfirmációt követő, rendszerint pünkösdi első úrvacsoravétel a falusi közösségekben a nagykorúsítást, a legény- és leánysorba való lépést jelöli (→ avatás). Kalotaszeg több községében az első úrvacsoravétel a párta első föltételének az alkalma. A Dunántúl némely vidékén az úrvacsoraosztást gyónásnak nevezik a ref.-ok. A Felföldön előfordul az áldozás megnevezés is.

Domború díszű fedeles kancsó. A derecskei (Hajdú-Bihar m.) ref. egyház számára készült. Nagyszalontán (v. Bihar m., 1827) Bp. Néprajzi Múzeum.

Zöldmázas kanta, felirata: „Ezen edény készült Az eklézsiának Az úr asztalához Való használatra Fadgyas József Korsós Mester 1896-ban Mező túron Emlékül” Bp. Néprajzi Múzeum

Zöldmázas úrvacsorai kancsó (Vári, v. Bereg m., 1837) Bp. Néprajzi Múzeum

Ref. úrvacsoraosztás húsvétkor (Méra, v. Kolozs m., 1972)