ványolás

1. az az eljárás, amelynek segítségével a bőrcsizma szárát a csizmadiák a láb formájára nyújtják, ill. hajlítják. A ványolásnál az oldalvarrott csizma szárának benedvesített elejét a láb formájú ványoló deszkán hergelő nevű szerszámmal igazítják a megfelelő alakúra és faszögekkel rögzítik, hogy a láb formáját minél pontosabban megközelítse, a szár torki részét elöl 3–7 ráncba szedik. A századforduló körül divatba jövő hátulvarrott csizmák szára egyetlen nagy darab bőrből készült, amit már sokkal nehezebben lehetett a kívánt formára nyújtani. Ezért szélesebb ványolódeszkákat készítettek és egyre inkább kis, kézi ványológépekkel végezték a ványolást. A gépi ványolóból kivett csizmaszárat egy ideig azonban még a korábban használt ványolódeszkára szögezték. A ványolás szó valószínűleg finnugor eredetű tőből származik, de első előfordulása bőrt ványóló értelemben csak a 17. sz. elejéről ismert. – Irod. Gáborján Alice: Két magyar hosszú szárú lábbelitípus viselettörténeti elemzése (Népr. Ért., 1958). – 2. Gyapjúszövetet sűrítő, tömörítő kisipari eljárás. A szövet vízben való mozgatása, nyomkodása általa gyapjúszálak összezsugorodnak, s a szövet kétharmadára, felére összehúzódik, ugyanakkor vastagabb, tömöttebb lesz. A ványolás legegyszerűbb eljárása a szövet vízben való gyúrása kézzel vagy taposása lábbal. A ványoló folyóvízbe épített kád: dongái felfelé széthajlanak, ezért ott rések maradnak köztük. A kádba tett szövetre felülről, a víz folyását felgyorsító deszkamederből zúdúl a víz és felfelé örvénylő keringésbe kezd. Csak a dongák felső részén levő réseken tud a kádból kiömleni. Örvénylő munkája állandóan üti, dobálja és mozgásban tartja a szövetet, miáltal az megványolódik. Ma a Kárpát-medencében ott alkalmazzák a ványolást, ahol még a → gyapjúmunka is megtalálható. A Felföldön, még inkább Erdélyben gubát, csergét, pokrócot ványolnak. A gubavászon (→ gubacsapó) ványolásos tömörítését a népnyelvben kallásnak nevezik. Valószínűleg azért, mert a Felföldön, ahová a gubások a gubát sűríteni vitték, korábban a kallómalmok (→ kallómalom) mellett állították fel a guba ványolására szolgáló kádakat, s így névátvitellel kallásnak nevezték el ezt az eljárást is. – Irod. Luby Margit: A guba készítésmódja és a gubásmesterség (Népr. Ért., 1927); N. Bartha Károly: A cserge készítése az udvarhelymegyei Bágyon (Népr. Ért., 1932).