vasfogú bába

népmesei alak, boszorkányféle (Thompson: Motif-Index 62142). A hős ellenfele, aki életére tör, fel akarja falni, hogy ezt megtehesse, ráspollyal feni a fogát, vagy elmegy a kovácshoz fogait élesíttetni. A magyar anyagban a → Rózsa és Ibolya típusú mesékben (AaTh 313A és C) fordul elő mint a fiatalokat üldöző ördög- (lidérc-) király felesége. Egyes változatokban fogait élesíti, másokban fogaival rágja magát keresztül azon a sűrű erdőn, amely a menekülő fiatalok által hátradobott vakaróból (lóvakaró kefe) keletkezett. Az ördög és a két gyermek típusban (AaTh 313H) a vasfejű farkas a gyermekeket üldöző (kecske) ördög anyja, a hasonló felépítésű loncsos medve típusban (AaTh 327C) pedig szintén a gyermekrabló f..os medve anyja, vagy beleolvadt magának a címadó negatív hősnek az alakjába. A → csizmás kandúr meséjének (AaTh 545B) székely változataiban gyakran fordul elő, mint az erdei kastély tulajdonosa. A segítő macska, róka, csóka stb. vízbe taszítja, vagy megégeti, s így szerzi meg a kastélyt gazdájának. Az → Égitestszabadító típusban (BN, ill. MNK 319*) néhol vasfejű farkas a sárkányok anyja, alakja itt nyilvánvalóan a → vasorrú bába alakjával kontaminálódott (→ halhatatlanságra vágyó királyfi, a). – Irod. Tóth Béla: A magyar anekdotakincs (VI., Bp., 1898–1903); Berze Nagy János: Magyar szólásaink és a folklór (Ethn., 1929–1932); Beke Ödön: A vasorrú bába az ugor néphitben (Ethn., 1957).