táncballada

a ballada szó olasz eredetű jelentéséből (ballare szerelmi táncdal, táncolni) következtetve alakult ki az a feltevés, hogy a balladát eredetileg táncolták, és később ezekből a táncballadákból a tánc elmaradásával alakult volna ki a ballada. A kutatás bebizonyította, hogy vannak vidékek (pl. a Feröer-szigetek), ahol jelentős a táncballada. Egy 15. sz.-i történeti leírás tanúskodik arról, hogy Skandináviában a messziről jött hívek a templom előterében a szertartás kezdete előtt balladát énekeltek és közben táncoltak. Hasonló adatokat ismerünk a kaukázusi mágikus balladákkal kapcsolatban. Mégis azt mondhatjuk, hogy a táncballada, ill. a tánc közben énekelt ballada az európai néphagyományban ritka. A magyar balladák között is van táncdallamú, feltételezhetően táncolt vagy táncmozdulattal kísért ballada (→ rossz feleség) vagy → házasuló királyfi, és néhány → balladás dal, mint pl. A bagoly asszonyka, amelyről gyűjtője feljegyezte: „párnás táncdal”. A sokféle összetevőből létrejött → ballada műfajban a táncballada átmeneti helyet foglal el. – Irod. Greguss Ágost: A balladáról (Pest, 1865); Dános Erzsébet: A magyar népballada (Bp., 1938); Fowler, D. C.: A Literary History of the Popular Ballad (Durham, 1968).