táncviselet

a táncbamenetel illendő külső megjelenésére kötelezte a résztvevőket. A táncviseletet helyi → táncillem szabályozta, amelyhez mindenki igyekezett alkalmazkodni. Azokon a vidékeken, ahol színes népviselet élt, a nők nem az ún. nagyünnepi viseletet (húsvéti, pünkösdi) vették fel, hanem egyszerűbb, dísztelenebb, könnyebb, de ünnepi ruhadarabokat öltöttek magukra, lehetőleg moshatókat, mert beizzadták. Egy-egy alkalommal váltották is, hiszen a legények keze is nyomot hagyott. A férfiak a tánchoz az évszaknak megfelelő ünnepi viseletbe öltöztek, fejükön süveggel, sapkával vagy kalappal, amelyet tollal, bokrétával, virággal díszítettek. Csizmájukon a századforduló idejéig elmaradhatatlan volt a → táncsarkantyú. A fejrevalók (kalap, sapka stb.) viselését a tánciskolák és a polgári szokások hatására fokozatosan elhagyták. – Irod. Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Bakó Ferenc: Felsőtárkány néprajzi ismertetése (Bp., 1954); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958).