| társadalmi struktúra | TARTALOM | társadalom |
1. minden → szokás, amely az emberek társadalmi kapcsolatait, mindennapi életét szervezi, függetlenül attól, hogy a szervező minták a gyakorlat természetes összehangolódásából származnak-e, vagy a mindennapi élet történelmi típusainak megőrzött, hagyományozott formáiból. A társadalmi szokás a → hagyomány és újítás, a → norma és újítás, a norma és betartás dialektikus viszonyának köznapi megoldása, mindaz, amit és ahogy az emberek társadalmi együttesükben feltűnő egyöntetűséggel cselekednek és magyaráznak. – 2. A társadalmi szokás nem egyenértékű kategória a szokással, mert szabályozó, hagyományosan ismétlődő, objektivált jellege csak a társadalmi alakulat → társadalmi néprajzi, szociológiai elemzése alapján mutatható ki. Szembetűnően sem regulatív funkciója, sem visszatükröző funkciója nem alakult ki; mindössze a gyakorlat erős megszokottságát és a megszokottság tartós gyakorlatát jelzi. Nehezen felállítható, objektív mértéke az életmód zárt vagy nyitott jellegének, a társadalmi kapcsolatok minden közvetlen megoldásának, de csak abban az esetben, ha az emberek megoldottnak látott (vagy vélt) társadalmi állapotai mögött a kimozdulás és kísérletezés tartós gyakorlatát is felfedezzük. A társadalmi szokás változó szokás, a mindennapi élet mozgástörvénye. A társadalmi szükséglet sok mindent megváltoztat. Pl. a generációk egymáshoz való viszonyát, a tisztelet gyakorlatát és fogalmát, a munka elvégzésének módjait és a konzervatívan praktikus eljárások egész rendszerét, pl. a háztartásban, ha az életmód átalakulása mögött az új életmód iránti várakozások rendszere is kialakult. – Irod. Németh Imre: Néprajzi és szociológiai módszerek a szokáskutatásban (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1971).