Tóköz

→ Rábaköz területéhez ÉK felől csatlakozó, a → Hansággal szomszédos, mély fekvésű sík terület. Felszínét a Rába, Rábca, Mosoni-Duna hajdani elhagyott folyómedrei és a medermaradványokban visszamaradt tavak tették jellegzetessé. Vízrendezésének 19. sz. végi befejezéséig fejlődését a nyerstáji adottságok határozták meg. A fejlettebb, késő középkori hagyományokban gazdag kisalföldi paraszti kultúrán belül az archaikusabb arculatú kistájak közé tartozott. Lakossága a honfoglalás óta magyar, a hódoltság időszakában bolygatott terület volt. A 18. sz.-ban főleg magyar, elvétve német telepesekkel egészült ki népessége. Több folytonos ev. magyar községe van (Tárnokréti, Rábcakapi, Farád). – Irod. Horváth János: Töredék Tóközről (Tudományos Gyűjtemény, 1823, III); Vajkai Aurél: Adatok a Tóköz néprajzához (Dunántúli Szle, 1940).