túlzás, hiperbola <gör. hyperbola ’túlzás’> | TARTALOM | turai viselet |
a legújabb stílusú → hímzések egyik tartózkodó, de jellegzetes, szinte napjainkig a gyakorlatban fennmaradt ága. Fehér gyári gyolcsból készült fej-, váll- és kézbevaló kendőkre, → ajándékvivő kendőkre, női és férfi ingekre, kivételesen más női öltözetdarabokra, kötényekre és ujjasokra is varrták. Fehér hímzésként → lyukhímzéses, → laposöltéses, → száröltéses és → huroköltéses technikával készül. Egyik nagy csoportjuk a fej- és vállkendők, valamint a férfiingek mindvégig megmaradnak fehérnek, csupán egy-egy nagyobb méretű pirossal varrt tulipánt helyeznek el rajtuk feltűnő helyen. Másik csoportja azonban kiszínesedik: vörös vagy kék pamuttal, esetleg a kettővel együtt varrják. A zöld, sárga és más színek használata az 1950-es évek után kap helyet a turai hímzésen, feltehetően külső ösztönzésre. A múlt század 80-as éveitől kimutathatóan még Boldogon varrattak a turaiak; egészen csak az I. világháború előtt lettek önállókká, ettől kezdve válik aprólékosabbá munkájuk (mivel a lyukhímzést laposöltéssel cserélték fel) s kapja meg a turai hímzés jellegzetes lokális arcát. A mintakincs a lyukhímzéseken szokásos körkörös minta, hatos lyukak köre, hulláminda völgyeibe belehelyezett lyukhímzéses rozetták. Sajátosak a turai szíves minták, az ötágú nemesi korona többé vagy kevéssé átalakított változatai és a páros madarak. A kendőszéleket huroköltésekkel varrják körül, vagy csipkét horgolnak rájuk. Az 1930-as évektől hódít a „matyórózsa” és hasonlóan a többi legújabb stílusú hímzéshez ez a „virág” egyre inkább természethű ábrázolásra ösztönzi a turaiakat. Mintáik száma növekszik, ezeket az íróasszonyok házi készítésű nyomódúcokkal nyomják elő a gyolcsra. Irod. Varga Marianna: Turai hímzések (Bp., 1965).