| tükörlekötő ruha | TARTALOM | tükrösháló |
tükrös, tarisznyás tükörfa, tükörfa, zsebtükörfa
négyzet, téglalap, kör, ritkábban ovális alakú, levehető fedéllel ellátott, kézbevaló, lapos fadobozka, amelynek a fedele alatt – gyakran mindkét lapján – tükröt helyeznek el. A fedél ráhelyezésének módjai különbözőek. A négyzet, téglalap és ovális alakú tükrösre a fedél két oldalán síneken rácsúsztatható. A kör alakú fedelén kis csapok vannak, amelyek a tükröt tartó alji részben kiképzett vájatokba helyezve elfordíthatók. A régebbi tárgyakat → spanyolozással, karcolással (→ karcolt díszítés) díszítették, világos színű fából – mint pl. juharfa, kecskerágófa – faragták, a → domború faragáshoz a vadkörtefát és a szilvafát választották. Ezek a tükrösök voltaképpen a későbbi zsebtükrök elődjei voltak, s különösen akkor lett nagy keletjük, amikor a pásztorok között is elterjedt a bajuszpedrő használata, s ezzel együtt a szinte tűhegyesre pödört bajusz divatja. A legtöbb tükrös alapjában egy kis mélyedést is találunk a bajuszpedrő kenőcs számára. – A tükrös a dunántúli pásztorok körében a 19. sz. első felében terjedt el. Az idősebb pásztorok kétféle tükröst emlegettek: egyiket a zsebben, a másikat a tarisznyában hordták, innen ered a két elnevezés. Múzeumainkban őrzött legrégibb darabok az 1830-as évekből valók; 1830-ból már két Somogy megyei példány is fennmaradt más-más faluból, tehát már ennél korábban elterjedt. A korai példányok az 1840-es évekből valók, s ezek általában négyzet alakúak, oldalukon kihúzható fedéllel. Amikor Milfajt Ferenc betyárt 1836-ban Veszprémben a kivégzése előtt lerajzolták és a képet megnézte, azt mondta, hogy neki ennél egy kis tükör alatt szebb képe volt, amely Zöld Marcit, Becskerekit és Palatinszkit ábrázolta, de azt betegsége alatt elvesztette. Az 1840-es évekből való és a későbbi dunántúli tükrösökön gyakran találkozunk a betyár alakjával, s mellette a pásztoréletből vett jeleneteket, továbbá virágábrázolást stb. is találunk. – A nagykunsági pásztorok a darabos, kevésbé megmunkált tükörrámát bőrtokban vagy anélkül a → pásztorkészség többi darabjaihoz csatolva hordták. Az övre felfüggesztett tükörtartó dobozka viselése Erdélyben a 16–18. sz.-ban volt divatos. A tükrös őse már a középkor korábbi századaiban megvolt, a 14–15. sz.-ból francia, világi ábrázolásokkal (domborművekkel) díszített példányok ismertek. A bp.-i Iparművészeti Múz. is őriz egy ilyen elefántcsontból faragott darabot. A bosnyák nők még a századforduló táján is hordták az övükre fölfüggesztett és réz karikákkal díszített tükörtartó dobozkát, amelynek szintén rácsúsztatható fedele volt. – Irod. Madarassy László Dunántúli tükrösök (Bp., 1932); Manga János: Hirtenkunst in Transdanubien (Acta Ethn., 1961); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).
