tüzelőoszlop

TARTALOM

tüzelős ól

tüzelőpadka, tűzpad

konyhák, présházak, pincék esetlegesen ideiglenes hajlékok tűzhelyeinek emelvényszerű, földből, sárból, nyerstéglából, vályogból, téglából rakott építménye. Elhelyezésük szerint lehetnek fal melletti, szabadon álló tüzelőpadkák, oldalpadkák (az egyik oldalfal mellé épített, vagy a kéményalja valamennyi oldalfalát végig kísérő változatai fordulnak elő) vagy középpadkák (asztalpadka), amikor is a tüzelőpadkát a kéményalja közepén falazzák fel s három oldalról is szabadon áll. A tüzelőpadka szegélyén néha kis tapasztott peremet képeznek ki, hogy a parázs, égő fa, gally legurulását, széthullását megakadályozzák. Gyakran a tüzelőpadkán tűzgödröt alakítottak, hogy a parázs gyors elhamvadását megakadályozzák, s hogy a tűzgödör hamujában új tűz szításához is hosszabb időre eltehessenek parazsat, szikrát. A tüzelőpadkák felületén helyezték el gyakran az üstházakat, → katlanokat. A tüzelőpadkákon állították fel a vasháromlábakat, nyárstartókat. Az oldalpadkákra nyílott a szomszédos helyiségek külső fűtésű kályháinak, kemencéinek szája. A tüzelőpadka aljában gyakran üreget hagytak, amiben tüzelőanyagokat, tűzi szerszámokat vagy egyéb felszerelést tartottak. A gondosabb, igényesebb kivitelű tüzelőpadkák felfelé szélesedőek voltak, így kényelmesebben lehetett melléjük állni, mellettük dolgozni. Az sem volt ritka, hogy a sima, egyenes padkaoldalak alján a padlószinten 10–15 cm magas sávban kissé visszaugratták a falazást, hogy jobban a tüzelőpadka mellé léphessenek. A → középmagyar háztípus elterjedésterületén, ahol gyakoriak voltak a polgárosultabb körzetekben az asztalpadkák, középpadkák sokszor felül sík kőlappal fedett oltárokra emlékeztető, barokkosan profilált oldalfelülettel épültek. A tüzelőpadkák magassága az utóbbi 100–150 évben általában ülő magasságú vagy asztalnyi volt. Archaikusabb fejlődésű vidékeinken azonban a kemencék, kályhák tűzterének belső síkjával egyezően nem voltak régebben ritkák az egészen alacsony padkák sem (pl. az Ormánságban). Több vidékünkön megfigyelhető volt, hogy a 19. sz. végéig fokozatosan növekedett a tüzelőpadkák magassága. A tüzelőpadkák építésével megszűntek a nyílt tüzelős konyhák, a szabadkémények. Azokon a vidékeken, ahol a kamin vagy sípkémények alkalmazása általánossá vált, a tüzelőpadkák mind eltűntek a század elején vagy első évtizedeiben. Ahol a szabadkémények használatban maradtak, mint a Kisalföldön vagy az Alföld egyes tanyakörzeteiben, még napjainkban is előfordulnak utolsó példányai.