Oktatás

A szőlőtermesztés és a borászat felsőfokú oktatása

Magyarországon a szőlészeti és borászati oktatás a Nagyszombatról Budára költöztetett Budai Egyetem Mezőgazdasági Tanszékén indult a 18. században, de szőlőtermesztés oktatásával foglalkoztak az 1797-ben alapított Keszthelyi Georgikonban és az 1818-ban alapított Mosonmagyaróvári Gazdasági Magánintézetben is.

A magyar nyelvű vincellérképzés alapjait 1834-ben a Mayerffy Ferenc által Schams Ferencnek bérbe adott 5 kh-as szőlőfajtagyűjtemény teremtette meg a Gellért-hegy oldalában.

1853-ban Entz Ferenc a Gellért-hegy oldalában Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézetet alapított, amely 1860-ig magániskolaként működött. Schams szőlőtelepe és a tanintézet egyesítése után 1860-ban létesült az OMGE támogatásával a Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet (első igazgatója Entz Ferenc; 1860–1876). Az iskola 1869-ben, a gyümölcs- és zöldségtermesztés oktatásának kiválása után a Budai Vincelléreket és Pincemestereket Képző Tanintézet nevet kapta, amely 1878-ban került jelenlegi helyére, a Gellért-hegy oldalának déli lejtőjére. Második igazgatója, Rudinai Molnár István vezetése alatt a kétéves elméleti és gyakorlati oktatást folytató iskolát az OMGE állami kézbe adta, amely 1880-ban a Budapesti Magyar Királyi Állami Vincellérképezde nevet vette fel. Minthogy a 19. század második felében 5 állami vincellériskola működött, míg kertészeti képzés csupán egyetlen magániskolában folyt, a kertészképzés színvonalának emelése érdekében a budai vincellériskolát 1894-ben Magyar Királyi Állami Kertészeti Tanintézetté (1939-ben hároméves képzést nyújtó Magyar Királyi Kertészeti Akadémiává) szervezték át.

1892-ben a filoxéravész megállítása és a szőlőgazdálkodás jövedelmezővé tétele érdekében az akkori kormány beindította a főiskolai képzést nyújtó Magyar Királyi Felsőbb Szőlő- és Borgazdasági Tanfolyamot, amely az akadémiát vagy tanintézetet végzett hallgatók részére okleveles szőlész-borász címet nyújtott. Az itt végzett szakemberek képzettségüket a szakigazgatásban, szakiskolákban, nagy gazdaságokban hasznosították. Első igazgatója Dobokai Lajos volt. 1904-től a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás {IV-672.} és Ampelológiai Intézet adott otthont a tanfolyamnak. Ettől kezdve a tanfolyam igazgatója az intézet igazgatója lett (az első közös igazgató Istvánffy Gyula volt). Ezen keretek között a tanfolyam 1942-ig működött.

A szőlőtermesztés és a borászat egyetemi szintű oktatása 1943-ban kezdődött, amikor a Magyar Királyi Kertészeti Akadémiát a Felsőbb Szőlő- és Borgazdasági Tanfolyammal egyesítve Magyar Királyi Kertészeti és Szőlészeti Főiskolai rangra emelték. A képzési idő négy évre emelkedett. A főiskola 1943-ban létrehozott Szőlőmívelési Tanszéke a felsőfokú szőlészeti oktatás központja, a kutatás egyik bázisa lett. Alapítása Kosinszky Viktor (1909–1954) nevéhez fűződik. Az alapítás tényét 1943-ból okirat bizonyítja, de a tanszék valójában csak a háború után, 1945-ben létesült Budapesten, a több agrár-felsőoktatási intézményt egyesítő Magyar Agrártudományi Egyetemen indított Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karon.

A Borászati Tanszéket 1943-ban Requinyi Géza alapította, akinek a borászati mikrobiológia területén végzett tudományos munkássága nemzetközileg is kiemelkedő. Soós Istvánnal együtt létrehozta a világhírű magyar borélesztő törzsgyűjteményt. A tanszék a háború után ugyancsak az 1945-ben létesített Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karához került, a tanulmányi idő mindkét tanszéken négy év maradt. 1952-ben Soós István vette át a tanszék vezetését, aki az oktatásban továbbfejlesztette a borkémiai és mikrobiológiai diszciplínát.

A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola 1953-ban vált ismét önálló intézménnyé a Magyar Agrártudományi Egyetem átszervezésével. A képzési idő négy és fél évre emelkedett. A Borászati Tanszék vezetését 1959-től Rakcsányi László, 1967-től Kádár Gyula vette át. Ekkor került a kutatómunka középpontjába a borászati technológiák fejlesztése. 1968-ban a főiskolát Kertészeti Egyetemmé (képzési idő: öt év) szervezték át. 1969-ben a budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumot az egyetemhez csatolták, s ezzel kezdetét vette a kétszintes tartósítóipari mérnök- és üzemmérnökképzés. Az oktatási tevékenység súlypontja az 1969-ben alapított Tartósítóipari Szakra, majd az 1972-ben létesült Tartósítóipari Karra tevődött át.

1986-ban az intézményt okleveles mérnöki diplomát nyújtó Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemmé fejlesztették, ahol a szőlőtermesztés és borászat több évszázados szoros kapcsolata meglazult, és tanszékei (Szőlőtermesztési Tanszék, Borászati Tanszék) külön karokra kerültek.

A Borászati Tanszék vezetését 1991–1992-ben Eperjesi Imre látta el, 1993 óta Kállay Miklós tölti be ezt a tisztséget. Felsőfokú borász (borászmérnök) képzés jelenleg a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari, illetve Kertészeti Karán, a Pannon Agrártudományi Egyetemen (Keszthely) és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folyik. Üzemmérnököket a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karán és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán, Gyöngyösön képeznek.

A Szőlőtermesztési Tanszék 1945-ben a Villányi úton kezdte meg munkáját, majd 1946–1947-ben a hűvösvölgyi Bolyai János Katonai Műszaki Akadémia épületeiben folytatta, 1948-tól a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola területére a Ménesi útra, 1970-ben pedig mai helyére, a Villányi útra költözött.

A szőlő- és borgazdaság egyik nagy egyénisége, a tanszék alapítója és első vezetője Kosinszky Viktor volt, akinek nevéhez széles körű elméleti és gyakorlati tevékenység, a magyar szőlő- és bortermelés II. világháború utáni újjászervezése, az országos szőlőkataszter elkészítésének gondolata fűződik. Jelentős szakirodalmi tevékenységét számos könyv bizonyítja, csak néhányat említünk közülük: Szőlőművelés (egyetemi jegyzet, 1946), A szőlőtermesztés {IV-673.} kiskönyve (1948), Szőlőművelés (1948), Szőlőfajtaismeret (1949), Gyakorlati szőlőtermesztés (1937). A tanszéket Kosinszky Viktor után Katona Zsigmond (1950–1959) vezette. Az egyetemi oktatás és kutatás kimagasló egyénisége, Kozma Pál 30 évig (1960–1990) állt a tanszék élén. Kutatói pályafutása során nemzetközileg is elismert eredményeket ért el többek között a szőlővirág- és virágzásbiológia, szelekciós és keresztezéses szőlőnemesítés, a szőlő anyagcseréje, tápanyagforgalma, továbbá a csemegeszőlő-termesztés fejlesztése terén. Csepregi Pál (1924–) kimagasló oktató és kutató munkásságával tudományos iskolát is teremtett. Nagy szerepet játszott a korszerű tőkeművelés- és metszésmódok, a világfajták elterjesztésében, a termésbiztonság, termésminőség növelésében, a fajtapolitika alakításában. Szakirodalmi munkássága szintén kiemelkedő. 1990-től Balogh István a Szőlőtermesztési Tanszék vezetője. A tanszéken az okleveles mérnökképzésen és a tanfolyamos mérnöktovábbképzésen túl 1983 óta szakmérnökképzés is folyik.

Az oktatáshoz nélkülözhetetlen üzemi gyakorlatok 1961-től az intézmény tangazdaságában folytak. Az 1964-ben szervezett Főiskola Kísérleti Üzeme (Szigetcsép, korábban Szigetcsépi Kisérleti Telep) lett a tanszék nemesítési munkáinak helyszíne. Felsőfokú szőlészeti oktatást nyújtott még a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Debreceni Agrártudományi Egyetem és a Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdasági Tudomány Kar (Keszthely és Mosonmagyaróvár).

A szőlőtermesztés és bortermelés közép- és alsószintű oktatása

A 19. század második felében magánkezdeményezésre Magyarország több helyén létesült vincellérképezde (a szőlőtermesztés legfontosabb elméleti és részletes gyakorlati oktatását végző szakiskola): Érdiószeg (Bihardiószeg, 1870), Balatonfüred (1870-től Állami Felső Népiskola és Vincellérképezde, 1899-től az Állami Gazdasági Felső Népiskola), Tapolca (1872), Tarcal (1873), Ménes és Nagyenyed (1881), Pozsony (1884), Munkács (1892), Pécs (1896), Eger (1897), Kecskemét (1901). Bihardiószegen 1880–1886 között az egyéves Felsőbb Szőlészeti és Borászati és Gyümölcsészeti Tanfolyam szaktanítókat képzett. Az 1892-ben állami kezelésbe került vincellérképezdék vezetői a Felsőbb Szőlő- és Borgazdasági Tanfolyamot végzett szőlészeti-borászati felügyelők lettek.

Kiemelkedően fontos szerepet töltött be a középszintű oktatásban az 1901-ben Budafokon létesült Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam, amelynek szervezője Dobokay Lajos, Lónyay Ferenc és Rácz Sándor volt. A pincemesteri képzést nyújtó egyéves képzési idejű tanfolyamra kétéves vincellériskolát végzett hallgatók kerülhettek be.

Az I. világháború után hat szőlészeti és borászati szakiskola működött az országban (Kecskeméten, Sopronban, Tarcalon, Egerben, Balatonarácson és Budafokon). 1920-ban az állami vincellérképezdéket (Balatonfüred, Eger, Miklóstelep, Sopron, Tarcal, Villány) a Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyammal összevonták, az új intézmény átszervezés után Magyar Királyi Szőlészeti és Borászati Szakiskola néven képzett középfokú szakembereket. A kereskedelmi és gyakorlati oktatási célt szolgáló Magyar Királyi Állami Pincegazdaság 1923-ban kezdte meg működését a budafoki Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam tanpincészetében.

A középfokú szakoktatás 1947-es átszervezésével megszűntek az állami szőlészeti és borászati szakiskolák. Az ekkor alakult intézmények 1950-től a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartoztak: Állami Kertészeti és Szőlészeti Középiskola (Baja), Kertészeti és Szőlészeti Középiskola (Sárospatak), kertész- és szőlészképző iskolák (Kiskunhalas, Mohács, {IV-674.} Villány, Tarcal székhellyel), szőlész- és borászképző szakiskolák (Kecskemét, Eger, Budafok székhellyel), gyakorlati szőlősgazda iskolák (Sátoraljaújhely, Balatonarács, Mecsekalja). A tanulmányi színvonal emelése érdekében 1950-ben négy szakosított 4 évfolyamú középfokú iskolát állítottak fel, amelyek 1951-ben hároméves gyümölcs- és szőlőtermesztési technikummá, 1953-ban négyéves kertészeti általános technikummá alakultak át. 1962-ben Gyöngyösön a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum keretében Felsőfokú Szőlészeti és Borászati Technikum létesült.

Az 1948-ban létesült Budafoki Borgazdasági Technikum (a Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam, illetve a Magyar Királyi Szőlészeti és Borászati Szakiskola jogutóda) 1967-től Soós István Élelmiszer-ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet néven végez borászati szakágazati oktatást, 1989-től ötéves időtartamú technikusképzést is folytat. Emellett számos szakközépiskola működik országszerte, amelyek középszintű szőlész szakembereket képeznek.