{V-161.} Kulturális antropológia

FEJEZETEK

A kulturális antropológia Magyarországon – intézményi megjelenését, kutatóhelyeit, oktatási rendszerét és formáját tekintve – viszonylag fiatal tudományág. Amíg az angolszász területeken komoly hagyományai alakultak ki a kulturális és szociálantropológiának, addig hazánkban az ilyen jellegű kutatások és az oktatás szinte kizárólag a néprajz keretein belül valósulhatott meg. A magyar néprajzkutatók közül többen azonosítják a kulturális antropológiát az etnológiával, úgy magyarázva annak lényegét, hogy az elsősorban az ún. primitív kultúrákkal, vagy természeti népekkel foglalkozik, tehát döntően az Európán kívüli világgal, mint az amerikai indiánok vagy afrikai törzsek, és meghagyják a néprajz számára Európát, illetve a magyar területeket egyfajta hitbizományként. Németországban is megkülönböztetik a saját néprajzot (Volkskunde) az Európán kívüli néprajztól (Völkerkunde). Oroszországban etnográfia címszó alatt a hazai, etnológia néven a külföldi népek kutatása folyik. Az angolszász típusú kulturális antropológia, melyet Boglár Lajos honosított meg Magyarországon munkatársaival, nem korlátozódik az etnológia címszó alatt értendő kutatási sémákra.

A kulturális antropológia elkülönülése más társadalomtudományoktól elsősorban a megközelítésben, a szemléletmódban és a módszerekben nyilvánul meg. Az antropológusok nem nélkülözhetik a széleslátókörűséget, speciális tapasztalataikat felhasználva alkalmazzák más társadalomtudományok módszereit és eredményeit. A holisztikus szemléletmód a komplexebb elemzéshez, az összehasonlító szemléletmód a kutatási eredmények rendszerezéséhez és viszonyításához nyújt segítséget. A tanulmányozott társadalom szubjektív megértéséhez fontos a kulturális relativizmus, amely az empátián, azaz a beleélésen alapul. Az antropológus feltérképezi a vizsgált csoport különböző szintű viszonyait, megismeri az egyes ember gondolkodását, értékorientációit és ennek alapján ítéli meg magatartási válaszait. A feldolgozáskor objektíven rendszerezi, elemzi és tágabb társadalomtudományi összefüggések közé helyezi a kutatási eredményeket.

Elengedhetetlen ebben a tudományágban a terepmunka, mely nélkül az adatgyűjtés és megértés szinte kivitelezhetetlen. A terepmunkában döntő az antropológus beilleszkedése, befogadása után a résztvevő megfigyelés, a helyi nyelv ismerete vagy elsajátítása, valamint a rögzítéstechnikai eszközök (interjúk készítéséhez magnetofon, fényképezőgép, videokamera stb.) használata. Az angolszász kulturális antropológia több specializálódott területre bomlott. A fizikai antropológia, más néven embertan, elsősorban az ember biológiai tulajdonságait vizsgálja és kutatja, valamint a régészeti ásatások során előkerült embertani csontleleteket elemzi. A fizikai antropológia – a külföldi példáktól eltérően – Magyarországon teljesen elkülönül a kulturális antropológiától; többször zavart okoz az antropológia szó használata, mivel a legtöbb ember rögtön a fizikai antropológiára asszociál.

A nyelvészeti antropológia nem a világnyelveket, hanem a nem nyugati népek nyelveit tanulmányozza, segítséget nyújtva ezzel a nyelv és a kultúra egymáshoz való viszonyának kutatásához.

A szociálantropológia társadalmakat, társadalmi folyamatokat vizsgál, a legkisebb egységtől, a családtól a különféle társadalmi szerveződésekig.

A kulturális antropológián belül nem különül el minden esetben élesen egymástól a gazdasági, a jogi és a politikai antropológia, hanem sokszor komplex egységben egészítik ki egymást. Megkülönböztethető még pszichológiai, szimbolikus és kognitív, valamint ökológiai antropológia. A kulturális antropológia igen sokoldalú, kutatási területe a törzsi {V-162.} társadalmaktól a nagyvárosok társadalmi rétegeinek vizsgálatáig terjed. Más tudományok eredményeit is felhasználja (pl. régészet, őstörténet, embertan, néprajz, nyelvészet, szociológia, pszichológia, orientalisztika).