Folyóiratok, könyvkiadás

A század kezdetétől 1920-ig

A kiegyezés után számos új irodalmi társaság és folyóirat alakult. 1874-ben a Budapesti Philológiai Társaság, 1877-ben az Egyetemes Philológiai Közlöny, melyet az Akadémia indított el, 1876-tól az első tudományos filológiai folyóirat, Abafi Aigner Lajos szerkesztésével. 1876-ban indult Meltzl Hugó és Brassai Sámuel szerkesztésével összehasonlító irodalomtörténeti közlöny, 1891-ben az azóta is jelentős Irodalomtörténeti Közlemények, majd 1912-ben az Irodalomtörténet. A szövegkritikai munkák eredményeként Szilády Áron kezdeményezésével útnak indult a Régi Magyar Könyvtár, a régi magyar nyomtatványok jegyzéke, Szinnyei József pedig tizennégy kötetes írói lexikont adott közre.

A század első felének folyóiratai közül az 1908-ban induló Nyugat emelkedik ki. Már a 19. század végén megjelent polgári szellemiségű folyóiratok, A Hét (1890), az Új Magyar Szemle (1900) is a Nyugat elődeinek tekinthetők. Osvát munkatársa volt A Hét, a Magyar Kritika és a Magyar Hírlap stábjának, s neve szerepelt az Új Figyelő előfizetési felhívásában. 1902-ben Basch Árpádtól átvette a Magyar Géniusz szerkesztését, ahol már több nyugatos nevével is találkozhatunk, így Cholnoky Viktor, Fenyő Miksa, Gellért Oszkár, Kaffka Margit, Krúdy Gyula, Színi Gyula, Ady Endre és mások nevével. 1903-ban indította Bródy Sándor a Jövendőt. Osvát 1905-ben elindította a Figyelőt, a Nyugat valójában legjelentősebb előfutárát. A Figyelőben főként a Magyar Géniusz gárdája szerepelt, s a Nyugathoz hasonlóan alkotóműhelyként is igyekezett funkcionálni. A Nyugat közvetlen elődje az 1906 októberétől novemberéig működő Szerda volt, Ignotus és Ambrus Zoltán vezetésével. A Nyugat 1908. január 1-jén indult, Ignotus főszerkesztésével, valamint Osvát Ernő és Fenyő Miksa szerkesztésével.

A Nyugat hatására több hasonló szellemiségű folyóiratot indítottak. Révész Béla és Zigány Árpád szerkesztésével a Renaissance, 1911-ben, mely az irodalom mellett a művészetek, a politika és a társadalomtudomány kérdéseivel is foglalkozott. Cserna Andor szerkesztette az Aurórát (1913), mely Hatvany és Osvát konfliktusát követően fontos szerepet töltött be a Nyugattal kapcsolatban, hiszen ide kerültek a Nyugat vonzásköréből a fiatalabb, radikálisabb szerzők (Balázs Béla, Lengyel Menyhért, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Juhász Gyula, Somlyó Zoltán és mások). A Paizs Elemér és Kázmér Ernő által szerkesztett Május írógárdájában is szerepeltek nyugatosok, de a lap jellegét Szabó Dezső írásai határozták meg. A lapban fellelhető expresszionista-aktivista törekvések magyarázatul szolgálnak arra, hogy szerzői között Kassákot is ott találjuk. Kassák lapjai, A Tett (1915) és a Ma (1916) mellőzték a Nyugat impresszionista, szimbolista törekvéseit és a konzervatív esztétika nézeteit is. A Nyugat hatása érzékelhető a Hatvany, Karinthy és Kosztolányi által szerkesztett Esztendőn {V-184.} (1918–1919), a Pesti Napló irodalmi folyóiratán. A Nyugat ellenzéki lapjai voltak a Katolikus Élet Andor József és Izsof Alajos szerkesztésében, a Magyar Kultúra (1913) s a legjelentősebb, a Magyar Figyelő (1911), melyet Tisza István és Herczeg Ferenc szerkesztett.

A két világháború közötti időszak

1922-ben indult a Minerva, az első szellemtörténeti folyóirat, Thienemann Tivadar és Horváth János szervezésében. A konzervatív irodalom újjászervezését tűzte ki célul a Napkelet szerkesztősége, melynek alapítói Horváth János, Szekfű Gyula, Pauler Ákos és Tormay Cecile.

A két világháború közötti időszakban a napilapok is jelentős irodalmi rovattal rendelkeztek. A Pesti Napló irodalmi rovatának vezetője, Mikes Lajos (1872–1930) szerepe jelentős volt a fiatal tehetségek útnak indításában, a polgári irodalom támogatásában. A Pesti Napló társlapja, a Magyarország az 1930-as évektől a népi mozgalom, s a falukutató írók fóruma volt, Zilahy Lajos vezetésével. Teret adott az irodalomnak, kritikának a Pesti Hírlap melléklete, a Pesti Hírlap Vasárnapja, a Világ (és utódja, a Magyar Hírlap), az Esti Kurir, az Új Magyarország és az Új Idők. Jelentős irodalomkritikai rovata volt a Pester Lloydnak, többek között Szerb Antal, Turóczi-Trostler József és Mohácsi Jenő közreműködésével. Az uralkodó irodalmi folyóirat továbbra is a Nyugat (utolsó száma 1941. augusztus 1-jén jelent meg), később utódja, a Magyar Csillag, Osvát, Móricz és Babits, Babits, végül Illyés szerkesztésében. Ezen túl, a Pandora, Apolló, Ezüstkor, Válasz, Tanú, Toll, Szép Szó, Korunk, Kelet Népe, Sarló és Kalapács, Gondolat és más folyóiratok szolgálták az eltérő szemléletű irodalmi megnyilvánulások megjelentetését. Divattá váltak az egyszemélyes szerkesztésű folyóiratok is, például Szabó Dezső, Németh László, Nagy Lajos, Erdélyi József lapjai. A tudományos irodalmi folyóiratok közül az ekkor Alszeghy Zsolt és Pintér Jenő szerkesztette Irodalomtörténet és a Zolnai Béla szerkesztésében megjelenő szegedi Széphalom emelkedett ki. Bár a cenzúra 1940-től vált erőteljessé, ebben az időben is terjesztési igényt kellett benyújtani, s ismertek voltak a terjesztést akadályozó, lefoglaló, elkobzó szankciók.

1945 után

A Magyar Csillagot tekintette elődjének, s így a Nyugat hagyományát is igyekezett szem előtt tartani a Magyarok című folyóirat, melyet a debreceni Ady Társaság elhatározása alapján indítottak 1945. január 20-án. 1946 augusztusáig Debrecenben és Budapesten szerkesztették Kéry László vezetésével, majd 1947-től a szerkesztést Kolozsvári Grandpierre Emil vette át. A szerkesztőbizottság tagjai voltak Bóka László, Juhász Géza, Tolnai Gábor és Zelk Zoltán is. A lap közölte a Nyugat nemzedékeinek, az Újhold tagjainak, s az akkor beérő írók műveit egyaránt. A Magyarokban is publikáltak, de elsősorban az Újhold köréhez tartoztak Szabó Magda, Örkény István, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Ferenc, Hubay Miklós, Pilinszky János. A lap szerkesztője Lengyel Balázs volt. A publikáló írók, költők sora is jelzi, hogy az Újhold az egyik legkarakteresebb, nyitott, a modern magyar irodalom színe-javát felvonultató lap volt. A népi írók fóruma a Szabad Szó mellett, a Válasz lett, mely 1946-ban jelent meg újra és 1948-ig működött. Az MKP irodalmi folyóirata, a Forum volt, melynek szerkesztője Vértes György, szerkesztőbizottságának tagjai Darvas József, Lukács György, Ortutay Gyula voltak. 1947-ben jelent meg a Csillag, főszerkesztője Németh Andor volt, a szerkesztőbizottság tagjai Benedek Marcell, Déry Tibor, Kassák Lajos, Nagy István, Szabó Pál. A művek kritikai szemléletét középpontba helyezve indult 1947-ben az Emberség. Kassák Lajos főszerkesztésével jelent meg a Kortárs, mely a világkultúra követését {V-185.} tűzte ki célul. Szintén Kassák volt a főszerkesztője az Alkotás című lapnak, mely a modern képzőművészet fóruma volt. Előbb a MADISZ, majd a népi kollégisták lapja volt az 1945-től 1948-ig működő Valóság, Márkus István főszerkesztésével, Balázs János, Szabó Zoltán és Kardos László szerkesztésével. A magyar és világirodalom alkotásait tekintve egyaránt kiterjedt kritikai rovattal rendelkezett a Diárium, melyet Kenyeres Imre szerkesztett. 1946-tól jelent meg a katolikus kultúra lapja, a Vigilia, Sík Sándor főszerkesztésével. Várkonyi Nándor volt a Sorsunk főszerkesztője. A lap „Dunatáj” című rovata foglalkozott a határon túli magyarság problémáival, a szomszéd országok kultúrájával, feladatául tűzte ki a hagyományőrzést. A fiatal költők fóruma lett volna a pécsi Ív, mely azonban csupán egyetlen számot ért meg; főszerkesztője Csorba Győző volt. Szegeden jelent meg 1947-től a Tiszatáj, a szegedi, alföldi tanulmányok közlőjeként, azonban szépirodalmi szempontból országos fórumként, törekedve a Nyugat szellemiségének folytatására. A „Szegedi Fiatalok” törekvéseit igyekezett folytatni a Tiszatáj köre. 1946–1948 között működött a Puszták Népe című folyóirat, mely a szociográfia műfaját tekintette fő profiljának, főszerkesztője Galyasi Miklós volt. A lap Hódmezővásárhelyen, a Tornyai Társaság keretében jelent meg. Szintén Hódmezővásárhelyen jelent meg a Délsziget, 1946–1947-ben. Debrecenben jelent meg a Holnap, 1946-ban, Vajda László szerkesztésével.

A könyvkiadás ekkor többnyire magánkézen, cégek tulajdonában volt. Színvonalas kiadványok jelentek meg az Athenaeum, a Révai, a Franklin, a Dante, a Turul, a Magyar Élet, a Győző Andor, a Kner-nyomda és a Tevan kiadóknál. Több kisebb vállalkozás is működött, így a Genius, a Grill, a Hungaria, a Pantheon és a Renaissance. A „népi írók” műveit a Magyar Élet (Püski Sándor kiadója), a baloldali írók műveit a Cserépfalvi adta ki. A Cserépfalvi a Pegazus-könyvtár mellett megindította a Cserépfalvi Kiskönyvtár sorozatot. 1944-ben alakult a Szikra Kiadó, 1945-ben a Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézet Kiadója. 1948-ban nagyrészt államosították a nagyobb kiadókat, így öt nagy állami kiadó alakult, az Athenaeum, a Révai, a Franklin, a Hungária és az Új Magyar Könyvkiadó. 1949-ben a kisebb kiadókat is államosították. A szépirodalom nagyrészt a Szépirodalmi Kiadónál jelent meg. Az Új Magyar Könyvkiadó többnyire orosz műveket adott ki, majd 1955-ben újjászervezték, és más világirodalmi műveket is megjelentetett. 1957-ben kapta az Európa Kiadó nevet. Szintén 1957-ben alakult a Magyar Helikon Kiadó, mely 1965-től az Európa Kiadó egyik osztályaként működött. A Szépirodalmi Kiadó mellett a Magvető Kiadó, az Írószövetség kiadója is magyar irodalmat publikálta. Az idegen nyelvű irodalmat a Corvina adta ki. A Magyar Parnasszus a magyar klasszikus költők műveit jelentette meg, a Nagy klasszikusok sorozatban. 1954-ben indították az Olcsó Könyvtár sorozatot, a magyar és a világirodalom klasszikusainak kiadásával, majd 1955-ben a Magyar Századok emlékirat- és naplósorozatot. Az Európa a Diákkönyvtár sorozatban a klasszikus világirodalmi műveket adta ki, a magyar irodalmi rész kiadását a Szépirodalmi Kiadó, majd a Móra Kiadó látta el. A Magvető jelentette meg a világirodalmi klasszikusok mellett, a kortárs klasszikus műveket is tartalmazó Világkönyvtár sorozatot. 1975-ben indították a Gyorsuló idő esszéket, tanulmányokat közlő sorozatát. Évente megjelent a Körkép (novellák), a Rivalda (drámák) és a Szép versek antológia. Az Európa Kiadó 1961-től indította sorozatát, Milliók könyve címmel, amelyet később továbbfejlesztett, s a Világirodalom Remekei címmel jelentette meg. 1966-ban kezdték az Európa Zsebkönyvek kiadását. Az Akadémiai Kiadó gondozásában jelentek meg a lexikonok (Új Magyar Lexikon, {V-188.} Magyar Irodalmi Lexikon, Művészeti Lexikon stb.), a kritikai kiadások, a Régi Magyar Költők Tára, a Régi Magyar Drámai Emlékek, a Régi Magyar Prózai Emlékek, a Magyar Népzene Tára, a hasonmás kiadások és tudományos művek. A Művelt Nép Könyvkiadó utódjaként alakult 1957-ben a Gondolat Könyvkiadó, majd egyesült a Bibliothéka Kiadóval. A Szikra Kiadó 1956-ban kapta a Kossuth Kiadó nevet. 1950-ben alapították az Ifjúsági Könyvkiadót, mely 1957-ben kapta a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó nevet. 1955-ben alapították a Corvina Kiadót, mely az irodalmi mellett művészeti kiadványokat is megjelentetett.

Az 1960-as évektől a szemléletváltás érdekét szolgálta az Irodalomtudományi Intézet körében szerkesztett Kritika (1963–1971), a Helikon, az Akadémiai Kiadó irodalomelméleti sorozata, az Opus-sorozat és a szegedi egyetem Studia poetica sorozata.

Az 1970-es években indította az Irodalomtudományi Intézet a Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum sorozatot. Folyamatos a Régi Magyar Költők Tárának kiadása. Jelentős a Vörösmarty, Petőfi és Babits kritikai kiadás. Jelentősek a debreceni egyetemhez fűződő Studia Litteraria tematikus számai, a szegedi egyetem Acta Historiae Litterarum Hungaricum-kötetei, az irodalomelmélet fóruma, a Studia Poetica, a pécsi egyetemhez fűződő irodalomelméleti fordítás-kötetek, valamint a Jelenkor kiadóval közös irodalmi vállalkozások.

Napjainkban az irodalomtörténeti kutatások fórumai az Irodalomtörténeti Közlemények és az Irodalomtörténet. Az irodalomelmélet elsődleges fóruma a Helikon és a Literatura. A komparatisztika hazai publikációs lehetősége a Neohelicon, de a hazai kutatók gyakran jelennek meg írásaikkal az Berliner Beitrage AILC-ben. A hungarológusok a Hungarian Studies, az Ungarn-Jahrbuch, a zur Hungarologie, a Cahiers d’Études Hongroises és a Rivista di Studi Ungheresi keretében kapnak publikációs lehetőséget. Az irodalomkritika hangot kap valamennyi kortárs irodalmi lapban.