{II-641.} Külkereskedelem


FEJEZETEK

Az I. világháborúig

Magyarország külkereskedelmi forgalma az I. világháborúig két, eltérő jellegű részre oszlott. Az Osztrák–Magyar Monarchia vámközösségének kötelékében a Monarchia másik felével folytatott kereskedelem, körülményeit tekintve, tulajdonképpen belkereskedelemként bonyolódott. Magyarország nemzetközi árucseréjének mintegy háromnegyede jutott a közös vámterületre a századfordulótól az I. világháborúig. A kivitelben enyhén nőtt, a behozatalban némiképp csökkent a Monarchia másik felének részesedése.

A vámkülföldi országokkal folytatott külkereskedelem aránya az áruforgalom mintegy egynegyedére tehető a hivatalos statisztikai adatok alapján. A valóságban a vámkülföldi országok részesedése a magyar külkereskedelemben némiképp nagyobb volt, ugyanis a nemzetközi árucsere egy része osztrák cégek közvetítésével bonyolódott. A vámkülföldi külkereskedelmi forgalomban a legnagyobb részaránnyal Németország, Nagy-Britannia, Románia, Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok bírt.

A külkereskedelmi forgalom az I. világháború előtt, a vámpolitika hullámzásai ellenére, többnyire növekedést mutatott. Ellentétes tendencia az agrárkereskedelem terén jelentkezett. Az 1870-es évek európai agrárválságának hatására ugyanis a többi országban kibontakozó vámvédekezés miatt a vámkülföldre irányuló gabonakivitel szinte lehetetlenné vált. Ezért a magyar mezőgazdasági kivitel, elsősorban a gabonakivitel, az I. világháború előtt a Monarchia vámokkal védett piacára szorult vissza.

A külkereskedelem szerkezete az ország gazdasági fejlettségi szintjének megfelelően alakult: a kivitelben az agrártermékek, a behozatalban az iparcikkek voltak a meghatározóak. A kivitel mintegy háromnegyedrészben mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékekből (főként lisztből és cukorból), a behozatal közel négyötöde ipari kész- és félkész termékekből, további mintegy egyhetede ipari nyers- és fűtőanyagokból állt.

A behozott iparcikkeknek több mint a fele textília, ruházat és bőráru volt, nagy többségében az osztrák és a cseh ipar terméke. A behozott fogyasztási iparcikkek aránya csökkent, a magyar kivitelben pedig némileg emelkedett a nem élelmiszeripar által előállított iparcikkek aránya. Az iparosodást mutatta az is, hogy a behozatalban jelentősen nőtt az ipari nyers- és fűtőanyagok, az ipari feldolgozásra kerülő félkész termékek, a beruházási javak részesedése. Az élelmiszer-ipari termékek többségét a Monarchia másik felébe vitték ki, míg a nem élelmiszeripar által előállított iparcikkek felét (a világháború előtt 60%-át) viszont a vámkülföldi országokba.

Magyarország külkereskedelmi forgalmának mérlege a századforduló utáni években egyre erőteljesebb behozatali többletet mutatott, mind a közös vámterületen belül, mind a vámkülföldi országok vonatkozásában.

A két világháború között

A világháború kitörése után a kivitelt és a behozatalt korlátozták a hadviselő országokban. A kormányzati beavatkozás a háborús céloknak rendelte alá a külkereskedelmet. A központi intézkedések legfontosabb szempontja a haditermeléshez szükséges nyers- és fűtőanyagok, valamint félkész és késztermékek biztosítása volt. Emellett másodrangú, bár szintén fontos feladatnak tekintették az élelmiszerek és fogyasztási iparcikkek biztosítását a hadsereg, valamint a polgári lakosság számára. Az általános háborús korlátozások körülményei között rendkívül összeszűkült a külkereskedelem lehetősége {II-642.} arra, hogy hozzájáruljon e célok valóra váltásához.

A háború befejeztével, a békekötés eredményeként Magyarország számára a külkereskedelem jelentősége rendkívül megnőtt. Már a háború előtt is behozatalra szorult az ország egyes nyers- és fűtőanyagokból. Az új határok között a nyersanyagforrásoknak töredéke maradt csupán, s emiatt a magyar gazdaság a korábbiaknál sokkal nagyobb mértékben szorult rá a külkereskedelemre. A Monarchia felbomlása új helyzetet teremtett Magyarország számára, hiszen a magyar külkereskedelmi forgalom legnagyobb része addig a közös vámterületen, vámok nélkül bonyolódott le, ettől kezdve azonban a legfontosabb kereskedelmi partnerek vámkülföldivé váltak. Súlyosbította a helyzetet, hogy a magyar kivitel fő cikkei a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek voltak, melyek számára a Monarchia protekcionista vámokkal 50 milliós piacot biztosított.

Az új helyzetben, a gazdasági leromlás és az általános áruhiány miatt kezdetben nem a kivitel, hanem főként a behozatal okozott többnyire gondot. A kormányok a kivitel és behozatal szabályozásával, tilalmi listákkal korlátozták a külkereskedelmi tevékenységet. Néhány év múltán, amikor a termelés helyreállításának eredményeként megszűntek a hiányok, és egyre fontosabbá vált a nemzetközi áruforgalom élénkítése, nyilvánvalóvá vált a tilalmi rendszer tarthatatlansága. Ezzel párhuzamosan egyre világosabban bontakoztak ki a háború utáni új helyzet kereskedelempolitikai sajátosságai. A békegazdaságra való visszaállás általában csak szerény mértékben csökkentette a protekcionista irányzatot. A Monarchia utódállamaiban egyre erősebb gazdasági nacionalizmus bontakozott ki. A vámközösség piacának előnyei mellett jelentkező hátrányok hatásaitól kívántak most szabadulni, a korábbi gazdasági kapcsolatok lehetőleg minél nagyobb mértékű csökkentésével. Magyarország esetében ez a gyengén fejlett könnyűipar, elsősorban a textilipar növekedésének támogatását jelentette, míg Csehszlovákia és Ausztria esetében a mezőgazdaság fejlesztését szorgalmazták. Az 1924-ben kidolgozott új magyar vámtarifa, a többi országéhoz hasonlóan, alapjában véve protekcionista jellegű volt. A húszas évek második felében kötött kereskedelmi szerződésekben némiképp csökkentettek egyes vámtételeket.

Az 1929–1933. évi gazdasági világválság hatására minden országban sor került a protekcionista vámvédekezés korábban nem látott méretű kiterjesztésére. Ennek következtében az áresésből és a kiviteli bevételek csökkenéséből származó veszteségek a mezőgazdaságot különösen súlyosan érintették.

A mezőgazdasági termékek kivitelének támogatását több kormányzati intézkedés szolgálta. Az agrárexportőrök a kötött devizagazdálkodás 1931. évi bevezetését követően a hivatalos árfolyam fölött felárat kaptak a deviza beváltásakor, a vasúti szállításnál fuvardíjkedvezményt és -visszatérítést kaptak; a gabonajegyrendszer (boletta) bevezetése eredményeként a gabonaexportőröknek az állam meghatározott összegű készpénzt fizetett az eladáskor kapott gabonajegyért. Az állami támogatás egyéb formái mellett a kormány külpolitikai lépésekkel, szerződések kötésével (elsősorban Németországgal, Olaszországgal, Ausztriával) igyekezett a mezőgazdasági kivitelt segíteni. Az 1930-as évek folyamán a kormányzat szervezeti intézkedésekkel is támogatta az agrárexportot, több félhivatalos intézetet állítottak fel ebből a célból. Egyes fontosabb termékek kivitelének elősegítésére export-monopolszervezetet hoztak létre (így például a terményértékesítést a Futura, az állat és állati termékek kivitelét a Hangya hatáskörébe utalták). A {II-643.} kivitel és általában a nemzetközi áruforgalom megkönnyítését célozták a klíringmegállapodások, amelyek a szűkös devizakészletek forgalomkorlátozó hatását kívánták kiküszöbölni, főként a Németországgal folytatott kereskedelemben.

Az 1930-as évek második felében némiképp enyhültek a nemzetközi áruforgalmat nehezítő korlátozások. A II. világháború kitörése után alapvetően megváltoztak a külkereskedelem körülményei és a kereskedelempolitikai célkitűzések. A kivitelt minden eszközzel növelni kívánó igyekezetet felváltotta a behozatal fokozására irányuló törekvés. A hadviselő országok a hadiipar számára nélkülözhetetlen nyers- és fűtőanyagok, valamint az élelmiszerek minél nagyobb mennyiségben való beszerzésére törekedtek. A kiviteli többlet elérésének hajszolását a minél nagyobb behozatali többlet elérésére irányuló törekvés váltotta fel. Ez a célkitűzés jellemezte legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, Németország törekvéseit is.

A külkereskedelmi forgalom az I. világháborút követő negyedszázadban, összesített értékadatokkal kifejezve, a következő táblázatban látható. A háborút követő néhány évben a gazdasági leromlás miatt a külkereskedelmi forgalom rendkívül alacsony szintre süllyedt. Csak a gazdasági helyreállítás, a valuta stabilizációja által teremtett kedvező körülmények eredményeként növekedett valamelyest a kivitel, s némileg jobban a behozatal a húszas évek közepére. A húszas évek második felében a külkereskedelmi forgalom növekedése lelassult. A gazdasági világválság éveiben a forgalom a húszas évek elejének mélypontjára zuhant vissza. A válságból lassan kiemelkedő magyar gazdaság külkereskedelmi forgalma rendkívül csekély mértékben növekedett, s a háború kitörésekor még messze volt a húszas évek második felének szintjétől. A háborús években emelkedtek csak jelentősebben a nemzetközi áruforgalom értékadatai, amiben azonban a valuta kezdődő inflálódása is éreztette hatását.

61. táblázat. Magyarország külkereskedelmi forgalmának értéke millió pengőben, 1920–1944
Év Behozatal Kivitel Egyenleg
1920 484,1 190,6 −293,5
1921 604,0 294,6 −309,4
1922 625,7 382,9 −242,8
1923 490,7 392,2 −98,5
1924 815,3 667,0 −148,3
1925 864,6 848,0 −16,6
1926 941,0 876,7 −64,3
1927 1182,3 807,6 −374,7
1928 1211,4 826,0 −385,4
1929 1063,7 1038,5 −25,2
1930 823,4 911,7 +88,3
1931 539,4 570,4 +31,0
1932 328,5 334,5 +6,0
1933 312,6 391,3 +78,7
1934 344,9 404,2 +59,3
1935 402,3 451,5 +49,2
1936 436,5 504,4 +67,9
1937 483,6 585,0 +104,4
1938 410,6 522,4 +111,8
1939 489,9 603,7 +113,8
1940 597,7 503,6 −94,1
1941 730,1 791,0 +60,9
1942 923,0 1144,6 +221,6
1943 1147,5 1288,6 +141,1
1944 808,3 946,8 +138,5

A külkereskedelmi forgalom mérlege az I. világháború után is negatív maradt, egészen a válság kitöréséig. 1930-tól viszont – az 1940-es év kivételével – a II. világháború végéig mindig pozitív volt a külkereskedelmi forgalom mérlege. A kiviteli többlet a válság alatt a kormányzati politikától is támogatott erőteljes protekcionizmus hatására alakult ki. A {II-644.} háború éveiben a kiviteli többlet fennmaradását, sőt növekedését elsősorban az erősebb partner, Németország erősödő nyomása eredményezte.

A külkereskedelmi forgalom főbb származási és rendeltetési országok szerint erőteljes aránymódosulást mutat az I. világháború után.

A legszembeszökőbb változás a főbb kereskedelmi partnerek körében végbement nagyméretű aránymódosulás. Az I. világháború előtt a magyar külkereskedelem háromnegyed része a Monarchia másik részével, s ezen belül legnagyobbrészt az osztrák és cseh területekkel bonyolódott. A háború után, a húszas években még Ausztria és Csehszlovákia voltak Magyarország legfontosabb külkereskedelmi partnerei, bár részesedésük a forgalomban csökkenő tendenciát mutatott.

Németország részaránya ekkor számottevőnek, de távolról sem meghatározónak tekinthető. A gazdasági válság hatására Ausztria szerepe a magyar külkereskedelemben jelentősen csökkent, Csehszlovákiáé szinte jelentéktelenné vált. Németország részesedése a magyar külkereskedelemben viszont egyre meghatározóbb lett, mellette Olaszország jelentősége is nőni kezdett. Az Ausztriával folytatott kereskedelem az Anschluss után a Németországgal bonyolított forgalom részévé vált. A háború kitörését követően megszűntek a kereskedelmi kapcsolatok Nagy-Britanniával és szövetségeseivel. Németország részesedése a magyar külkereskedelemből a háború végére az áruforgalom mintegy háromnegyed részét tette ki.

62. táblázat. Magyarország behozatala %-ban a főbb származási országokból, 1928–1942
  1928 1938 1942
* Cseh-Morva Protektorátus és Szlovákia együtt
** Horvátország és Szerbia együtt
Amerikai Egyesült Államok 3,6 5,3
Ausztria 16,2 11,5
Csehszlovákia 22,4 6,6 6,3*
Franciaország 2,6 1,5 0,5
Jugoszlávia 5,0 4,5 1,0**
Lengyelország 4,1 1,4 0,1
Nagy-Britannia 3,0 6,3
Németország 19,5 30,1 51,1
Olaszország 4,0 6,3 25,7
Románia 7,9 9,8 1,5
Svájc 3,9 2,5 3,6
63. táblázat. Magyarország kivitele %-ban a főbb rendeltetési országok szerint, 1928–1942
  1928 1938 1942
* Cseh-Morva Protektorátus és Szlovákia együtt
** Horvátország és Szerbia együtt
Amerikai Egyesült Államok 0,7 2,4
Ausztria 34,1 18,3
Csehszlovákia 17,6 4,1 7,2*
Franciaország 0,8 1,9 0,7
Jugoszlávia 6,4 3,0 0,7**
Lengyelország 4,00 1,0 0,2
Nagy-Britannia 2,8 8,1
Németország 11,8 27,4 54,9
Olaszország 3,5 8,5 19,9
Románia 5,5 4,0 0,1
Svájc 3,7 3,2 4,7

A külkereskedelem szerkezete az I. világháború után jelentősen módosult, a magyar gazdaság iparosodásának és a világgazdasági helyzet változásainak hatására.

A behozatalban erőteljesen csökkent a fogyasztási iparcikkek aránya. Ez a folyamat már a húszas években megindult az iparosodás eredményeként, a textilipar és más fogyasztási cikkeket előállító iparágak fejlődésének hatására. A gazdasági válság kitörését követően az iparcikk-behozatal további nagyarányú visszaesése következett be. Ezzel a folyamattal függött össze a nyersanyag-behozatal (nyersgyapot, gyapjú, szén, koksz stb.), valamint a félkésztermék-behozatal (fonal stb.) növekedése.

64. táblázat. Magyarország külkereskedelmének áruösszetétele %-ban, 1928, 1938
  Behozatal Kivitel
1928 1938 1928 1938
Nyersanyag 29,4 33,9 33,5 12,5
Félkész termék 23,6 28,7 7,8 8,4
Gép, szállítóeszköz, vasáru 11,3 11,2 7,7 14,1
Fogyasztási iparcikk 30,4 17,9 9,4 9,7
Élelmiszer, termény, élőállat 5,3 8,3 41,6 55,3

{II-645.} A kivitelben továbbra is a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari termékek domináltak. A két világháború közötti időszakban ezek együttes aránya növekedett. Ez egyrészt a magyar gazdasági fejlődés korlátozott voltára utal, másrészt viszont tartalmazza az előrelépés elemeit is. A gabona kivitelének aránya csökkent a kedvezőtlen világgazdasági helyzet hatására, míg az intenzív művelésű termékek (gyümölcs, bor, takarmánymagvak stb.) súlya nőtt. A háború előtti állapothoz képest drasztikusan csökkent a kivitelben az élelmiszer-ipari cikkek aránya, és jelentősen módosult az áruösszetétel is (a korábban domináló liszt aránya csökkent, a cukoré ingadozott, míg sikeres új termékek – elsősorban a paradicsompüré – világpiaci keresettsége növekedett). Az ipari késztermékek kivitelében új elemként megjelentek a textil- és ruházati ipari termékek, de a legjelentősebb hányaddal a nehézipar fejlett, modern ágazatainak (vasútijármű-gyártás, villamosipar) termékei bírtak.

A II. világháború után

A II. világháború folyamán külkereskedelmünk túlnyomó részben Németországgal bonyolódott. A magyar gazdaság egyre jobban alárendelődött a németnek, a két ország közötti forgalomban jelentős magyar kiviteli többlet alakult ki. A háborúban súlyos ember- és anyagi veszteségeket szenvedtünk. A háború után a gazdaság helyreállításának nehéz feladata szükségessé tette a külkereskedelem újraindítását, ami a megváltozott nemzetközi helyzet miatt egyre inkább a kapcsolatok átrendezésével járt együtt.

Az újjáépítés kezdeti eredményei lehetővé tették a külkereskedelmi forgalom fokozatos növekedését. A belső és a nemzetközi politikai helyzet változásának következményeként kibontakozó gazdaságpolitika 1949–1950-től az autarkia lehető legteljesebb mértékű elérését állította előtérbe. Az önellátás megvalósítására tett erőfeszítések szükségszerű következménye volt a külkereskedelmi forgalom erőteljes növekedése. Az ország természeti adottságai miatt a gazdaság eleve erősen külkereskedelemre utalt volt. A minél több ágazat fejlesztésére irányuló törekvés egyre többféle áru behozatalát követelte meg, ezek beszerzését viszont csak a kivitel fokozása tette lehetővé.

A kül- és belpolitikai helyzet változásai és a gazdaságpolitika módosulásai eredményeként az autarkiás célkitűzések elhalványultak, majd elenyésztek, de a nemzetközi áruforgalom jelentősége a magyar gazdaság számára megnőtt. Az erőltetett iparosítás eredményeként kialakult szerkezet, valamint a termelés növekedése az 1950-es évek elejétől az 1980-as évek végéig a külkereskedelmi forgalom növelését vonta maga után. A külkereskedelem részesedése a nemzeti jövedelemben, illetve a bruttó hazai termék előállításában folyamatosan {II-646.} emelkedett (közelítette a 45–50%-ot).

A külkereskedelmi forgalom összesített értékadatai a II. világháború után, a Központi Statisztikai Hivatal kimutatásai szerint, devizaforintban, majd folyó áron a következő két táblázatban láthatók.

65. táblázat. Magyarország külkereskedelmi forgalmának értéke millió devizaforintban, 1945–1975
Év Behozatal Kivitel Egyenleg
1945 2 1 −1
1946 369 417 +48
1947 1 453 1 041 −412
1948 1 975 1 932 −43
1949 3 382 3 293 −89
1950 3 706 3 857 +151
1951 4 625 4 645 +20
1952 5 393 5 143 −250
1953 5 722 5 849 +127
1954 6 240 6 095 −145
1955 6 506 7 055 +549
1956 5 648 5 716 +68
1957 8 011 5 728 −2283
1958 7 407 8 024 +617
1959 9 308 9 034 −274
1960 11 455 10 259 −1196
1961 12 039 12 079 +40
1962 13 485 12 905 −580
1963 15 326 14 155 −1171
1964 17 546 15 870 −1676
1965 17 848 17 721 −127
1966 18 378 18 705 +327
1967 20 841 19 971 −870
1968 21 162 21 004 −158
1969 22 631 24 462 +1831
1970 29 410 27 196 −2214
1971 35 098 29 354 −5744
1972 34 093 35 583 +1490
1973 37 299 42 038 +4739
1974 51 009 46 926 −4083
1975 61 537 52 169 −9368
66. táblázat. Magyarország külkereskedelmi forgalmának értéke folyó áron, milliárd forintban, 1976–1993
Év Behozatal Kivitel Egyenleg
1976 230,0 204,8 −25,2
1977 267,3 238,5 −28,8
1978 300,9 240,7 −60,2
1979 308,9 282,1 −26,8
1980 299,8 281,0 −18,8
1981 300,1 284,6 −15,5
1982 300,0 301,6 +1,6
1983 327,5 338,3 +10,8
1984 353,5 379,0 +25,5
1985 394,7 410,2 +15,5
1986 425,0 406,2 −18,8
1987 443,9 432,6 −11,3
1988 460,9 492,3 +31,4
1989 523,5 571,3 +47,8
1990 544,9 603,6 +58,7
1991 855,6 764,2 −91,4
1992 878,5 843,6 −34,9
1993 1162,4 819,9 −342,5

A külkereskedelmi forgalom értékének devizaforintban való nyilvántartására azért volt szükség, mert a magyar valuta nem volt konvertibilis, árainkat pedig elszakították a világpiaci áraktól. A nemzetközi áruforgalomnak valamelyest a realitáshoz közelítő értékét ezért a konvertibilitást helyettesíteni hivatott átszámítási módszerrel kívánták meghatározni. A kimutatásokban a dollár-, illetve a rubelelszámolások értékét ezért 1975-ig devizaforintban adták meg. Csak ezt követően tért át folyamatosan a Központi Statisztikai Hivatal a nemzetközi összehasonlítást lehetővé tevő módszerek alkalmazására és a külkereskedelmi forgalom értékének folyó áron, illetve ezzel párhuzamosan, dollárban való közzétételére.

A külkereskedelmi forgalom értékének összefoglaló adatai erőteljes növekedést {II-647.} mutatnak. Egyidejűleg az is kitűnik, hogy az évek többségében a külkereskedelmi forgalom mérlege negatív volt. A külkereskedelmi mérleg első kiugró méretű hiányának 1957-ben egyértelműen politikai indoka volt az 1956-os forradalom után, míg az első kiugró méretű kiviteli többletre 1969-ben, a gazdasági reformkísérlet beindulása után került sor.

Az 1976 és az 1993 közötti időszak külkereskedelmi mérlegeinek hullámzásai tükrözik a külkereskedelmi többlet elérésére tett erőfeszítések változó eredményét. A hiány, illetve a többlet mértéke hozzávetőleg azonos nagyságrendű sávon belül mozgott, csupán az utolsó év behozatali többletének kiugróan magas volta mutat eltérést a korábbiaktól.

Magyarország külkereskedelmi forgalma a főbb származási és rendeltetési országok szerint a II. világháború után jelentősen átrendeződött. A nemzetközi helyzet változásai és az ország politikai életében bekövetkezett változások nyomán a korábbi német túlsúlyt rövidesen a Szovjetunió és az európai szocialista országok részesedésének túlsúlya váltotta fel. Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltozás és a nemzetközi helyzet átalakulása nyomán újabb gyökeres átrendeződés következett be.

A II. világháború után kialakuló kétpólusú világrendszerben Magyarország a Szovjetunió által vezetett tömb részeként az 1949-ben megalakult KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) tagja lett. A KGST kezdetben csak a tervgazdálkodást folytató tagországok külkereskedelmének összehangolását szervezte meg. Magyarország áruforgalmának 60% körül mozgó hányada rendszeresen a KGST keretében zajlott. A külkereskedelmi forgalmat ezen a zárt rendszeren belül a világpiaci áraktól elszakítva bonyolították. Az ún. tervegyeztetések keretében kötött áruforgalmi megállapodások piacot biztosítottak a kivitelre gyártott termékeknek. Az így megteremtett biztonság hátrányos hatása a technikai fejlesztés kényszerének hiányában, és ennek következtében technikai lemaradásban jelentkezett.

A külkereskedelem kisebb hányada bonyolódott a KGST keretébe nem tartozó országokkal. Ez a forgalom rendkívül fontos volt, mert többségében olyan áruk megvásárlását szolgálta, amelyeket a KGST szervezetében nem lehetett beszerezni (nyersanyagokat, félkész termékeket, gépeket stb.).

67. táblázat. Magyarország behozatalának megoszlása a főbb származási országokból, 1963–1994
  1963 1970 1994
* Csehország és Szlovákia
** Jugoszlávia utódállamai
*** Szovjetunió utódállamai
Amerikai Egyesült Államok 0,5 1,1 3,1
Ausztria 3,7 3,9 12,0
Csehszlovákia 11,5 7,9 4,8*
Franciaország 3,5 2,1 3,4
Jugoszlávia 0,9 1,8 1,0**
Lengyelország 6,1 5,8 1,3
Nagy-Britannia 3,0 3,7 4,0
Német Demokratikus Köztársaság 10,2 10,4
Német Szövetségi Köztársaság 4,8 5,1 23,4
Olaszország 2,4 3,9 7,0
Románia 2,7 2,4 0,8
Svájc 1,2 2,3 2,6
Szovjetunió 33,1 33,1 14,1***
68. táblázat. Magyarország külkereskedelmi forgalmának megoszlása országcsoportok szerint, 1981–1994 (%)
  1981 1985 1990 1994
Behozatal
Átalakuló és nem piacgazdálkodást folytató országok 52,6 55,8 36,9 24,0
 ebből kelet-európai országok 41,5 44,2 27,9 22,2
Piacgazdálkodást folytató országok 47,4 44,2 63,1 75,1
 ebből fejlett országok 40,7 39,4 53,2 70,6
  fejlődő országok 6,7 4,8 9,9 4,5
  Kivitel
Átalakuló és nem piacgazdálkodást folytató országok 59,9 60,4 37,7 23,1
 ebből  kelet-európai országok 47,8 47,9 28,2 19,0
Piacgazdálkodást folytató országok 40,1 39,6 62,3 75,9
 ebből  fejlett országok 28,5 29,1 54,2 72,0
  fejlődő országok 11,6 10,5 8,1 3,9

Ennek a forgalomnak a nagyobbik hányada a piacgazdálkodást folytató fejlett országokkal, kisebb része a fejlődő országokkal bonyolódott. Az ellentételezést ezért elsősorban alacsony feldolgozottságú árukkal lehetett, illetve kellett megoldani. Az 1980-as évek végétől, a KGST megszűntétől, a külkereskedelmi partnerek részesedése az ország nemzetközi áruforgalmából jelentősen megváltozott. A Szovjetunió felbomlása után az utódállamaival folytatott kereskedelem a korábbinak kétharmadára-felére {II-648.} esett vissza. Lecsökkent a többi volt KGST-partnerrel folytatott külkereskedelem is. Erőteljesen megnőtt az áruforgalom az egyesített Németországgal, valamint Ausztriával.

A külkereskedelem szerkezete a II. világháború után módosult, a gazdaság iparosodásának és a világpolitikai helyzet változásainak hatására. A külkereskedelmi forgalom áruösszetétele a II. világháborút követő iparfejlesztés következtében jelentősen eltért a korábbiaktól. A behozatalban változatlanul a nyersanyagok, félkész termékek aránya a meghatározó, mint az a 69. táblázatban látható. A kivitelben a leglátványosabb változást a gépek és a szállítóeszközök arányának növekedése mutatja. Ez a kiviteli arány a KGST megszűnte után közel a felére esett vissza. Ezeknek a cikkeknek a behozatala korábban is jelentősnek mondható, de a kivitel visszaesésével párhuzamosan tovább növekedett. Még erősebben nőtt a fogyasztási iparcikkek behozatali aránya, bár ezeknek a cikkeknek a kivitele is nőtt, csak kisebb mértékben. Változatlanul jelentős maradt, bár az előző korszakokhoz képest csökkent, a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari termékek kivitelének részesedése.

69. táblázat. Magyarország külkereskedelmének áruösszetétele, 1970, 1994 (%)
  Behozatal Kivitel
1970 1994 1970 1994
Energiahordozók 7,3 12,6 1,0 3,3
Anyag, félkész termék 50,2 33,4 29,7 36,5
Gép, szállítóeszköz 21,6 26,9 25,7 13,0
Fogyasztási iparcikk 9,8 21,2 20,8 26,7
Élelmiszer, termény, élőállat 11,1 5,9 22,8 20,5

Az átalakuló és a nem piacgazdálkodást folytató országokkal Magyarország külkereskedelmi forgalma általában visszaesett, {II-649.} de egyes cikkeknél megmaradtak a korábbi arányok. Így például az energiahordozók és a villamosenergia-behozatalban a Szovjetunió utódállamainak a részesedése változatlanul a meghatározó (70–80%), hasonlóképpen az ásványi fűtőanyagok, kenőanyagok és hasonló anyagok esetében. A nyersanyagok, félkész termékek és alkatrészek behozatalában Németország (27%) és Ausztria (15%), a fogyasztási iparcikkeknél Németország (29%), Olaszország és Ausztria (11%) rendelkezett a legnagyobb aránnyal. A kivitelben a cikkek többségénél Magyarország legfontosabb partnereinek Németország, Ausztria, Olaszország és a Szovjetunió utódállamai bizonyultak.