{IV-511.} Orvosi biológia

FEJEZETEK

Az orvostörténeti könyvek és lexikonok kevés magyar tudóst említenek: Semmelweis Ignác és az 1937-ben Nobel-díjjal kitüntetett Szent-Györgyi Albert neve mellett jobbára magyar származású, vagy magyar eredetű névvel rendelkezők találhatók; így a Nobel-díjas Békésy György, aki halláselméleti munkáiért, Hevesy György, aki a radioaktív izotópok nyomjelző tulajdonságaiért nyerte el ugyanezt az elismerést. Ők tudományos pályafutásukat Magyarországon kezdték. A magyar származású Bárány Róbertet is Nobel-díjjal jutalmazták, az egyensúlyszervre vonatkozó munkáiért 1914-ben, munkásságát javarészt Bécsben fejtette ki. Többször említik a cseh Czermak Jánost, aki 1860-ig a pesti egyetem élettan tanára volt és a gégetükör feltalálójaként tevékenysége Pesthez kötődött. Schick Béla a 20. század elején Bécsben az elsők egyikeként írta le a legsúlyosabb allergiás fenomént, az anafilaxiát. Ő ugyan magyar származású, de gyermekorvosi tevékenységét javarészt külföldön végezte. Szó esik a magyar származásúnak tekinthető Selye Jánosról, a stress-elmélet atyjáról. Igényesebb, jobbára szakmai közönségnek szóló áttekintések említik ifjabb Bókay Jánost, aki az övsömör és a bárányhimlő kórokozójának azonosságát írta le. Sokszor felelevenítik Lenhossék Mihály 20. század elején betöltött úttörő szerepét a neurontan megalkotásában (legtöbbször párhuzamba állítva tudományos ellenlábasával, Apáthy Istvánnal). Szó esik Stiller Bertalanról, aki az astheniás alkatot írta le. Jendrassik Ernő nevét idézi a Jendrassik-műfogás (gyengébb térdreflex kiváltását megkönnyíti az összekulcsolt kezek feszítése), de neki tulajdonítható a higanyvegyületek húgyhajtó hatásának felfedezése is. Néha rábukkanhatunk Hőgyes Endre nevére, aki tudományos megalapozója volt a később Bárány Róbert által leírt összefüggéseknek, és beírta nevét az orvostörténelembe a veszettség elleni, eredetileg Pasteur által kidolgozott védőoltás egyszerűbb és jobb változatával. A funkcionális belgyógyászati diagnosztika úttörői közé sorolható Korányi Sándor, valamint a P-vitamin felfedezéséért (Szent-Györgyivel közösen) Rusznyák István is.