| VILÁGIRODALMI KÖRNYEZET | TARTALOM | 1949–1953 |
FEJEZETEK
A magyar irodalom 1949 utáni fejlődését lehetetlen megértenünk – mint erre A szocialista irodalompolitikai fordulat ellentmondásai című fejezetben már utaltunk – az állam és a párt kulturális politikájának ismerete nélkül. A kulturális politika története nem azonos az irodalom és a művek történetével, de szorosan összefügg vele, egymást feltételezik.
A kulturális politika általában azoknak az eszközöknek összessége, amellyel az állam, illetőleg az uralkodó, a hatalmon levő osztály a kultúra alkotásainak megszületését, terjesztését, befogadását befolyásolja, irányítja. Ilyen értelemben minden államnak volt és van kulturális politikája, többé-kevésbé tudatos és kidolgozott formában. A munkáspártok már a II. Internacionálé idején, a bolsevik párt különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, mindig igen nagy jelentőséget tulajdonítottak az állam és a párt "kulturális-nevelő" szerepének, s ezen belül a kulturális politikának. A fordulat éve után az MDP politikájának is egyik legfontosabb tevékenységi területe a kulturális politika lett.
A kulturális politika elveinek és gyakorlatának történetében nagyjából a következő szakaszokat állapíthatjuk meg: 1949 és 1953 között, 1953-tól az ellenforradalomig, az ellenforradalom leverésétől 1961-ig s 1961-től napjainkig. Ezek a szakaszok egyúttal a magyar irodalom közéleti és társadalmi helyének és funkciójának, s ezen kívül a magyar irodalom eszmei tagozódásának változását is jelzik.
| VILÁGIRODALMI KÖRNYEZET | TARTALOM | 1949–1953 |