| A kiküzdött egyensúly | TARTALOM | A műfordító |
1956-ban Szabó Lőrinc néhány irodalmi esten szerepelt, egyébként azonban inkább tornyosuló munkáiba temetkezett. Az október 23-i események nyomán szerveződő Petőfi Pártban, "az írók pártjá"-ban azonban részt vállalt. 1957 legelején az Örök barátainkat szerkesztette, s egyszerre három versciklusának, a Tücsökzenének, A huszonhatodik évnek s az 1953-ban kezdett szonettfüzérnek végleges formába öntésén dolgozott. Március 15-én végre a hivatalos elismerést is megkapta a régen esedékes Kossuth-díj formájában. Megjelent A huszonhatodik év, s mint feleségének augusztusban írt leveléből tudjuk, nagy örömmel forgatta a Tücsökzene új kiadását is. Egyre-másra adták ki azokat a könyveket, melyekben fordításai voltak, igazi sikernek bizonyult a "Villon Összes", "tízezer példány egy hét alatt elfogyott". Anyagi helyzete végre rendeződni látszott. 1957 nyarán hosszabb külföldi útra készülődött, útlevelének intézése azonban annyira elhúzódott, hogy dédelgetett tervét nem sikerült valóra váltania. "Ezt már nem adta meg neki a Sors és a Hivatal. Pedig akkor már jó tíz év óta nem tett nagyobb utazást" (Illyés Gyula). Ehelyett szokásos balatoni útjára indult. Szeptember 12-én Illyésék tihanyi házában rosszul lett, mentő vitte a füredi szívkórházba, majd innen a Gömöri-klinikára. 1957. október 3-án hunyt el, sírjánál a barátok nevében Illyés Gyula búcsúztatta e szavakkal: "Se veszteségünket felmérni, se fájdalmunkat kifejezni nincs méltó szó. Köszönjük, hogy életünk alkotó része lettél. Nyugodj békében."
"A halottak úgy beszélnek, hogy volt életük beszél helyettük. Művük és szenvedésük lényege." E szavakat Juhász Ferenc mondotta Szabó Lőrinc sírja fölött, halálának tizedik évfordulóján. A költő utókora látszólag figyelmesen hallgatja e síron túli beszédet, hiszen jelentős tanulmányok után megjelent Rába Györgynek Szabó Lőrinc költészetét méltató és elemző kismonográfiája, Kabdebó Lóránt pedig három kötetben, hatalmas életrajzi anyagot tárva fel, írta meg életútja történetét. Mégsem mondhatjuk, hogy Szabó Lőrinc kivételesen gazdag költészete szervesen beleépült irodalmunkba. Még ma is vannak művének olyan ellenfelei, akik egybemossák az ember félreérthető és a maguk korában joggal nehezményezett tetteit a művel, amely pedig századunk magyar lírájának egyik legnagyobb, maradandó teljesítménye.
| A kiküzdött egyensúly | TARTALOM | A műfordító |