| HORVÁTH BÉLA (1908–1975) | TARTALOM | JUSTUS PÁL (1905–1965) |
Urr Ida (1904) a két világháború közti időszakban a csehszlovákiai magyar irodalom körében kezdte költői pályafutását. Az avantgarde törekvéseken, az expresszionizmus gyakorlatán belül önálló hangot, új színt képviselt. Zokogások című első verseskönyve 1923-ban látott napvilágot, majd még öt kötete jelent meg; közülük utoljára 1940-ben az Itt az írás című kötet.
Negyven év után, 1980-ban jelentkezett ismét kötettel. A fényrács mágiája képet ad költői fejlődéséről, s a régebbi kötetek terméséből is válogat. Verseszményében hű marad az avantgarde-hoz, a kísérletező, mindig új formákat kereső költészethez; de olykor a klasszikus hagyományokból is merít. Az 1940 és 1944 között íródott versekben a fasiszta barbárság, embertelenség ellen tiltakozott; a verset, az írást, a költői művet erkölcsi tettként szegezve szembe az embertelenséggel. Későbbi verseiben az embernek a természetben, a világban elfoglalt helyét próbálja meghatározni; az emberiség jövője foglalkoztatja. Költői világképében a tárgyak, anyagok, emberek, dolgok egyforma súllyal, egyforma minőségként jelennek meg; ez a látásmód gyakran groteszk, bizarr jelleggel ruházza fel verseit. Minden él, mozog, lélegzik ebben a világban, állandó a feszültség, a "vibráció" – hogy egyik versciklusának címét idézzük. Az emberi magányosság, a bizonytalan jövő miatt érzett szorongás és humanista aggodalom költői ellenpontozását a fény újra meg újra felvillanó képei szolgálják.
| HORVÁTH BÉLA (1908–1975) | TARTALOM | JUSTUS PÁL (1905–1965) |