{410.} KARINTHY GÁBOR (1914–1972)
Karinthy Gábort (1914–1972), Karinthy Frigyes és Judik Etel színművész fiát kora ifjúságától haláláig nem érdekelte egyéb, csak a vers; prózai önvallomásában ezt maga is megfogalmazta. Született költő volt, tehetsége nagyon korán megmutatkozott, még diákként jelent meg Devecseri Gáborral közös első kötete, amelyhez Somlyó Zoltán írt előszót. A Nyugat nagy nemzedékének költői vívmányait, formateremtő, gazdag líraiságát folytató fiatalember Hangszóró címen szerkesztett lapot, előbb ebben, majd a Nyugatban, a Szép Szóban jelentek meg meglepően érett, nagy formakultúrájú versei. Mindig szenvedélyes lobogás, nagy indulatok fűtötték, de "lobogó pátosza a valóság feléghetetlen vasfalába ütközött" – Devecseri Gábor így adta meg egyre növekvő, 1944-ben a nyilasok által elszenvedett gyötrelmek nyomán is elhatalmasodó ideggyöngeségének okát. 1945-ben Középkori ballada című versével megnyerte a rádió egyik verspályázatát. Rövid ideig a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, azután visszavonultan élt. 1952–1957 között Benedek István baráti felügyelete mellett az intapusztai intézet lakója volt, alakját Benedek István Aranyketrec című könyve is megörökítette. A versírást sohasem hagyta abba, de versei nagy része elveszett. A meglevő és első könyve (Étel és ital, 1937) költeményeiből Bánat címen jelent meg kötete 1973-ban a Magvető Könyvkiadónál. Csillogó stílusú, változatos ritmus- és rímképletű, nagy zeneiséggel komponált verseiből megkapó líraiság árad. Helyenként borzongató vízióit fogalmazza versbe (Utazás előtt, Az anyó és gyermeke), a pipacsok nála "zöld terítőn vércseppek", a homály "szennyes"; jellegzetes verscímei: Bánat, Merengés, Neuraszténia, Dal a lelkemről, Sajgó, bánatos merengés, Szomorú ének, Az öröm aszkézise, Gonosz, Hang-korbács. 1953–1956 között írt megrendítő verseinek az Én, fájdalomherceg cikluscímet adta, ezekben is bőven lüktetnek a találó jelzők (régkopár verőfény, velőfagyasztó harsogás), a szokatlan képek, igék (magambahalni); az illanó, keserű hangulatok váratlan asszociációkat keltenek. Kötetében helyet kapott fiatalkori Ovidius-fordítása is, az Amores című mű néhány részlete; valamint egy rövid prózai írása apjáról. A Devecseri Gábor által "örök-nyughatatlan kamasz"-nak nevezett Karinthy Gábor életműve tragikus, szép torzóvá lett e kötetben.