| BÓKA LÁSZLÓ (1910–1964) | TARTALOM | TOLDALAGI PÁL (1914–1976) |
Rónai Mihály András (1913) 1931-ben, tehát nagyjából a "harmadik nemzedék" költőivel egy időben jelentkezett első verseskötetével (Első ének ), majd 1937-ben a másodikkal (Két háború közt), melyről elismerő méltánylással írt Babits Mihály és Kárpáti Aurél. Ezután hosszú időre elhallgatott: asztalfiókja számára írta verseit, s a Hirtelen ébredés (1967) című gyűjteménnyel adott hírt lírájáról.
{413.} Hogy miért nem adott közre ily hosszú ideig verseket, annak okát csak találgatni tudjuk. Tény, hogy kulturált, változatos formaköltő, aki a nemzeti tradíciókat épp olyan szívósan őrzi szonettjeiben, mint amilyen pontosan számol be a hétköznapok egyszerű élettényeiről, a lét szüntelen gazdagodásáról. Olykor költészetünk romantikusaira emlékeztető módon szembesül az élet nagy kérdéseivel, máskor viszont szándékos puritánsággal, csupasz egyszerűséggel kalauzol életének problémái között. Publicistaként módja és alkalma volt a világ legfontosabb kérdéseiről írnia, azokat kommentálnia, s ezek a kérdések verseiben is visszatérnek, egyik ihletője mindvégig a világ politikai átrendeződése, a haladás és a reakció erőinek küzdelme.
Verseinek záró ciklusában az öregedő, de magában még elegendő teremtő és alkotó erőt érző férfi bölcs nyugalmával tekint szét a világban. Képzeletét újra meg újra megtermékenyíti az olasz költészet és az itáliai táj, melynek magyarországi kultuszáért maga is sokat tett.
Rónai Mihály András ugyanis egyik legtermékenyebb olasz műfordítónk. Még a felszabadulás előtt fordította le Dante Szonettjeit, majd az Itália virágoskertje című kötetben az Új Életet is. Áttekintést, bő válogatást adott Nyolc évszázad olasz költészetéről, s lefordította az alkatához is közel álló Heine-ciklust, a Németországot.
| BÓKA LÁSZLÓ (1910–1964) | TARTALOM | TOLDALAGI PÁL (1914–1976) |