Keleti Artúr
Halk, nosztalgikus hangok, szelíd vágyakozás jellemezte a hajdan a Nyugat köréhez kapcsolódó Keleti Artúr (1889–1972) líráját. Költészete a húszas években virágzott, később az Est-Lapok kötelékében dolgozott, s egyre kevesebb önálló szépirodalmi munkát adott ki. A felszabadulás után jórészt teljesen elhallgatott, a könyvtárak polcain megtalálható régi könyvei azt a századeleji hagyományt jelképezték, melynek sodrában együtt indult az irodalom, képzőművészet és a zene új utak meghódítására.