MADARÁSZ EMIL (1884–1962)
Madarász Emil (1884–1962) 1946-ban tért haza, újságíróként, műfordítóként dolgozott. Művei ettől kezdve lettek szélesebb körben ismertté: a Csihajda (1953) legendás története mellé újabb, a munkásmozgalom eseményeit, harcait megéneklő darabok csatlakoztak (Megy a csendőr Csorba után, A dohányszín-ruhás ember, 1956; Az árulás, 1959). Madarász Emil a "modern regös, modern balladás, aki – arma virumque cano – fegyvert s vitézt énekel, s megszólal tollából a magyar proletárok hősiessége és szenvedése" (Bölöni György: Madarász Emil). A történelmi idők névtelen hőseinek állított emléket, ősi epikai naivitással, darabos egyszerűséggel, akár a hajdani históriások.