SZÜTS LÁSZLÓ (1924)
Szüts László (1924) a népi mozgalom vonzásában indult; első versei a Válaszban, majd 1948-ban Tánc címen önálló kötetben jelentek meg. Eredeti látásmódra, jelentős költői tartalékokra valló korai darabjai azonban nála is többet ígértek, mint amennyit a tizenkét év múltán megjelent – a közbeeső időben lapokban, folyóiratokban közzétett – versek gyűjteménye be tudott váltani (A Tejút mezőin, 1960). Noha verseit többnyire primer valóságélmények hívják életre, távolodni látszik a kezdetben általános társadalmi ideálokra hangolt, zajosabb szólamoktól, s mindinkább a lírai meditáció felé fordul, gyakorta szólaltatva meg az elveszett {681.} értékek, a hiánytudat, a világidegenség motívumait is. Ennek a tárgyilagos, objektív hangnak a nyomai leginkább az önszemlélet, az "utas vagyok" képzetének számvetésszerű verseiben bukkannak fel, de belül maradnak az esztétikai tárgyszerűség hatásait folyvást kioltó nosztalgia keretein.