Képgazdagság és lírai realizmus
Az érett költészetet reprezentáló Mindenütt otthon és a Szegények hatalma expresszív lírája közös művészi sajátosságokat mutat. Legfontosabb jellegzetességeként a folytonos megszemélyesítő, animizáló készenlétet és a képszerűséget emelhetjük ki. Két tanköltemény tudatosan is vall erről: a Halhatatlanság a képalkotás módszerét és mesterpéldáit egységben mutatja fel, A cigánylány a mindent lírába, képekbe oldó valóságlátás önleleplezése. A rendkívül képgazdag Váci-versek képanyaga rendszerint erősen valósághoz kötött. A látványt vagy érzelmet úgy sűríti metaforikus, képi keretbe, hogy a vers-egész szemléleti színterét és a képi elemeket egyaránt a valóságos, az értelem s logika által felfogható mozzanatokból építi fel. Juhász Ferenc látomásos világlátása a Krisztus lépesméze indító temető-víziójában például, ilyen képet teremt: "Vándorolnak a temetők mint a madarak ősszel ... / Úsznak a csontvázak fehéren csattogva eveznek". Váci Mihály is rálel hasonló motívumra Lidicéről szóló szép versében, a Sírásban: "Suhogjatok megmaradt jegenyék – zarándok énekekkel; / nyírfa, – táncoló csontváz, – kísérteni / a világba, kerekedj fel!" A Jeszenyin bánata később ezt így teljesíti tovább: "Jeszenyin csontvázai szerte: / – zörgő nyírfaerdők kísértenek." A két megoldás esztétikai intenzitása semmivel sem alábbvaló a másiknál, jóllehet módszerük teljesen különböző. Juhász Ferencnél a tapasztalati töltés teljesen felszívódik a látomásban, s a víziót már nem is a valóság, hanem a meginduló képzelet indukálja. Váci Mihály viszont valóságos keretben hagyja a látványt, s fantáziája úgy telíti költői tartalommal, hogy a nyírfa és csontváz között logikailag áttetsző asszociatív kapcsolatot teremt. A Sírás e képe, de különösen A cigánylány objektív, tárgyias berekesztése azt is bizonyítja, hogy a verseit ihlető érzelmek többnyire valóságos élethelyzetekben jelentkeznek, s hogy a költői szubjektum feloldódik a lírai énben. Ez a művészi magatartás a realista költő ismérve. Költészetének jelentős hányada – jóllehet életműve másfajta struktúrájú, elvon-{875.}tabb gondolatiságú versekben sem szűkölködik – valójában a lírai realizmus körébe vonható. A – főleg az első pályaszakaszt jellemző – tárgyias készség, a tapasztalati szituációt kibontva általánosító versszerkesztés, a metaforikus, képi átlényegítés egyaránt valóságelemekben gyökerezik: az ebből fakadó logikusság, átláthatóság a lírai realizmus fontos alkotó elemei. Természetesen Váci Mihály lírájában nem egy 19. századi költészetmodellekből elvont, önmérséklő lírai realizmus ismérvei testesülnek meg, s nem is e kifejezésmód szokványosabb, cselekményes vagy leíró módozata, hanem elsősorban a szemléleti képekből gondolatilag általánosító módszer jelentkezik (Piros postaládák, A némák kiáltása, Staccato stb.). Költészete éppen a zaklatottabb kort és életérzést tükröző indulatiságnak a realista kifejezésformákat gazdagító érvényre juttatásával modern. Mindez a pálya java termésére érvényes. Művészi figyelme olykor ellankadt, a finomabb megmunkálást elsiette, vagy már bejáratott alaphelyzetekkel, nyelvi fordulatokkal pótolta. Néha az érzelmek elcsukló ömlésének, máskor a képek áradásának nem szabott időben határt. Illyés Gyula hagyományát folytatta; de realista költőnek lenni számára még inkább jelentett egyfajta magatartást: közéleti elszánást és aktív politikai cselekvőkészséget, bizodalmat "az irodalmi színjáték" díszleteit elsöprő "értelmes ének" társadalomformáló küldetésében.