| Irodalom | TARTALOM | Trufák |
FEJEZETEK
A deákirodalom prózai ágának a fejlődése két irányban indult meg: egyrészt a szórakoztató prózai elbeszélés, másrészt a szépprózához közel álló önéletrajz és krónikás emlékirat irányában. A század utolsó harmadában feltünedező szórakoztató kiadványok száma ugyan nem nagy, de hogy érdeklődés volt irántuk, annak bizonysága, hogy javarészüket többször is kiadták, sőt ismételten megjelentek még a következő század első évtizedeiben is. Az önéletrajzok és emlékiratok közül azonban annakidején egyik sem jelent meg.
A deák mulattató próza tematikájában is megfigyelhető ugyanaz a jelenség, ami a históriás énekében; az előadott történetek többségükben antik-középkori eredetűek, s egy részük már középkori hazai irodalmunkban is ismert volt (Markalf, Nagy Sándor stb.). Most helyenként "korszerűsítve", itt-ott {518.} a magyar viszonyokhoz igazítva ültették át ezeket többnyire ismeretlen fordítók. Modern, 16. századi, eredetinek látszó elbeszélés mindössze egy találkozik köztük, az is csak néhány lapnyi kéziratos töredék: Mankóczi István viselt dolgairól. A ránk maradt történeteken kívül azonban a deák-prózának több terméke elveszett. Egynémelyiknek emlékét Bornemisza Péter őrizte meg az Ördögi kísértetekben, ahol egyik helyen így ír: "mi mulatságnak tartjuk az históriákat, kiket Markolff sípságáról írtak, avagy amaz Trágár Balázsról ... Azonképpen az kik nagy híresek is, mint Németországon Eulenspigel, Orlando és a többiek." Egy másik helyen meg ezt írja: "hazugságnak hallgatására és hívságos mulatságra vágyódnak mindennek fülei ... álnokul költött fabulákra Király fia kis Miklósról, poéták óriásiról, Apolloniusról és egyéb hítságról ..." Ez utóbbiak lehettek énekek is, de lehetséges, hogy prózában írt történet akadt köztük. Trágár Balázs csínytevéseiről bizonyosan volt magyar kiadvány, két "trufáját" Bornemisza föl is jegyezte.
| Irodalom | TARTALOM | Trufák |