61. A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC POLITIKAI KÖLTÉSZETE


FEJEZETEK

A szabadságharc prózai publicisztikájáról s politikai irodalmának egyéb termékeiről a főnemesi-nemesi irodalom haladó áramlatának keretében adtunk számot; létrejöttük, mondanivalójuk, irodalmi formáik szorosan Rákóczi kancelláriájához, illetve a 17. századi hazafias nemesi irodalom hagyományaihoz kapcsolják őket. A függetlenségi háború kuruc politikai tartalmú költői emlékei viszont – a már említett egy-két kivételtől eltekintve – nem a nemességnek, mégcsak nem is a fejedelem közvetlen környezetének, hanem a felkelő népnek, a szegénylegényeknek a mondanivalóját tolmácsolják. A népszerű, népies énekszerzésen belül ekkor keletkeztek első ízben politikai jellegű versek; a nép legöntudatosabb elemeinek a korábbi vallásos köntöst immár levetkező nemzeti és társadalmi eszméi ekkor formálódtak először költészetté. Ennek a merőben újszerű jelenségnek a kialakulásában egyrészt a megelőző periódus nemesi jellegű politikai verseinek, másrészt a szegénylegényeknek a szabadságharc előtti panaszos, bujdosó-verseinek volt igen nagy szerepe. Az egyik a magyar politikai költészetnek Rimay Jánosig visszanyúló értékes tapasztalatait és hagyományait; a másik a markáns, realisztikus stílust, a szegénylegény-énekszerzés közvetlenebb, nyersebb, de költői erényekben nem szűkölködő modorát továbbította.