| Irodalom | TARTALOM | Az iskoladráma elmagyarosodása és elvilágiasodása |
FEJEZETEK
A rokokó periódusban a megelőző korszakok viszonylag csekély terméséhez képest a magyar nyelvű drámai szövegek hirtelen megsokasodtak. Nem voltak ismeretlenek a főpapi, illetve magasabb nemesi körökben sem, az előkelőbb szerzők azonban alkotásaikat nem előadásra, hanem olvasmánynak szánták. Az efféle magyar drámai szerzemények közé tartozik Gánóczy Antal munkája, Patachich Ádám nagyváradi kastélyszínházának repertoárjából egy latin Metastasio-operának a fordítása (Isaac, a Megváltónak képe, Nagyvárad 1769); továbbá Teleki Ádám (1740–1792) verses Corneille-fordítása (Czid, Kolozsvár 1773), Bornemissza János Hunyad megyei nemesúr Estvéli időtöltés (Kolozsvár 1777) címen kiadott, valószínűleg franciából átültetett drámája (Igaz hitét megvető léleknek szabados élete), illetve Wesselényi Zsuzsanna francia eredeti nyomán németből magyarított Gályarabja (Kolozsvár 1785). S végső fokon ebbe a csoportba illeszkedik az Ágis tragédiája (1772). Bessenyeinek a felvilágosodás zászlóbontásaként értékelt munkája. Ezt az éppen meginduló könyvdráma-irodalmat időben is megelőzte, gazdagságban is felülmúlta a magyar nyelvű iskoladráma felvirágzása.
Az eredetileg pedagógiai vagy vallásos célú iskolai színjátszás a 18. század közepén lépett fejlődésének új szakaszába a nemesség korszerű igényeinek szolgálatában. A kultúrált szórakozás után vonzódó nemesi osztály ugyanis nem nélkülözhette már a színházat, ez irányú szükségleteit azonban egyelőre más, mint az iskola, nem elégíthette ki. A tanintézetek vezetői viszont az adott egyházi-iskolai keretek között igyekeztek a lehető legnagyobb mértékben megfelelni közönségük várakozásának. Az egymásra utalt két réteg termékeny kölcsönhatásának köszönhető az iskoladrámák elvilágiasodása és nyelvük magyarrá válása.
| Irodalom | TARTALOM | Az iskoladráma elmagyarosodása és elvilágiasodása |