65. BAJZA JÓZSEF (1804–1858)

FEJEZETEK

Bajza József 1804. január 31-én született a Heves megyei Szücsiben, középbirtokos nemesi családból. Pesten, egyetemi tanulmányai alatt kötött egész életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki 1822-ben mint költőt mutatta be Kisfaludy Károlynak. Jogi tanulmányait végezve, egy évet Pozsonyban töltött (1823–24), ahol nemcsak német nyelvi ismereteit mélyítette el, hanem behatóan foglalkozott a drámai költészettel és dramaturgiával. Jellemző a korviszonyokra, hogy Bajzának titokban kellett látogatnia a színházi előadásokat, amelyektől az egyetem eltiltotta diákjait. A fiúnak, aki a német klasszikus irodalmat tanulmányozta, aki Toldynak Lessing Hamburgi Dramaturgiájáért könyörög, s el-elszökik a pozsonyi német színház előadásaira, "sokba, szörnyű sokba került a ius patrium tanulása ... amelyet kisgyermekként kell memorizálni, különben lehetetlen tudni". "Szabadság {524.} szomjuhozó lelke" nemcsak a diákszabályok, hanem az anyagi és szellemi korlátozottságot jelentő egész feudális életformából szeretett volna kitörni. "Nincs is barátom nyomorúbb teremtménye a földnek, mint az ember, akit úgy vezethetne orránál minden csekély környület, mint egy vakot" – írta. "Egyikünk sem mehet önakarva, minden nyomon utunkba vág valami, s mi kénytelenek vagyunk azon valaminek fejet hajtani, s úgy lépni, mint ő akarja. Libertas humana?! A bohóknak legnagyobbika volt, kinek fejében ezen idea legelőször születheték ..." S a keserűség kifakadásait ugyanúgy a messzirevágyás sóhajai követik, mint Vörösmartynál: utazni szeretne, nekivágni Európának, áthajózni Amerikába, mert az itthontól, e nyomasztó valóság világától nem remél sokat. "Már egészen desperáltam, hogy a polgári világban valamire mehessek – írja –, mert én szüntelen csak álomképeket fogok kergetni."

Tanulmányai befejeztével a hevesi főszolgabíró mellé került joggyakornoknak, aki 1825-ben megyéje követeként vett részt az országgyűlésen. Így került Bajza is, mint követi írnok, a nagyjelentőségű politikai tanácskozásokra. Elégedetlen, kiábrándult, pesszimisztikus világszemléletét az országgyűlés sem változtatta meg. "Azt kérded, barátom, mint élek? – írja Toldynak 1826. június 2-án. – Nem élek én, hanem csak vegetálok, mint a növények. Minden érzés nélkül élni nem teszen élni ... Ah ez a Diéta! Ez igen sokat ártott nekem. Bárcsak ne jöttem volna el. Azok a sok szép, nagy képzetek, melyeket én magamnak hazámról s nemzetemről csináltam s melyek bennem annyi szép nagy hevületnek ingerei voltak, mind mind összeomlottak ..." De a keserűség és elégedetlenség nem a lemondás és közömbösség uralmát jelenti Bajza világában. Toldyhoz írott kötetnyi levele nemcsak a politikai közéletből való kiábrándulás komor hangjait őrizte meg, hanem az irodalmi-közéleti feladatra való lázas készülődésének, a gondolati, ízlésbeli, művelődési készülődésnek termékeny nyugtalanságát is. S megőrizte egy fiatal lélek vágyainak, nosztalgiáinak, hangulatainak képeit is: ezek a lírikus Bajzát előlegezik, amazok az irodalmi készülődések, a kritikus Bajza felé mutatnak.

1829 áprilisában felesküdött ügyvédnek, de birtokát bérbe adva, csak az irodalomnak élt, Pesten. Írói pályáját költőként kezdte.