35. TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI VISZONYOK

FEJEZETEK

A történettudomány a dualizmus korában két alkorszakot különböztet meg: az első 1867-től az 1890-es évek elejéig tart, a második 1919-ig. Az első alkorszak végére megszilárdul a dualizmus rendszere, az országban viszonylagos nyugalom honol, a másodikra – a századfordulóig – a dualizmus válságának kibontakozása és elmélyülése, majd átmeneti enyhülése jellemző; ez időszak a demokratikus forradalom fokozatos érlelődésének jegyében telik el.

A következőkben, tekintettel rendszerezésünk irodalomtörténeti alkorszakaira: a differenciálódás első szakaszára, a kiegyezés utáni évtizedre s az elkülönülés második periódusára, az utolsó századnegyedre, az 1890-es cezúrát csak figyelembe vesszük, de anélkül, hogy vizsgálódásaink határpontjait hozzáigazítanánk; vagyis a kiegyezéstől a századfordulóig terjedő évek társadalmi és politikai viszonyainak felvázolásában rendszerezésünk irodalomtörténeti alkorszakai szolgálnak alapul. Először tehát a körülbelül 1880-ig terjedő főbb eseményekre és változásokra leszünk figyelemmel, a nyolcvanas, kilencvenes évek ismertetésére később térünk ki (l. az 50. fejezetet).

A nemzeti-polgárosult irodalom differenciálódása első szakaszának, a kiegyezés utáni évtizednek társadalmi és politikai viszonyai főképp három tekintetben igénylik figyelmünket. Először: a burzsoá-földesúri államszervezet kiépítése, járulékául az osztályerők csoportosulásának és a pártharcoknak, ez időben kezdődik s tart körülbelül 1890-ig. Másodszor: ezek az évek egyrészt a szabadversenyen alapuló, monopóliumok előtti kapitalizmus fellendülését s az ipari proletariátus kialakulását, másrészt a mezőgazdaság "porosz utas" fejlődésének meggyorsulását hozzák magukkal. Harmadszor: ezt az időszakot – s folytatását a kilencvenes évekig – a dualizmus rendszerének megszilárdulása jellemzi, kül- és belpolitikai tekintetben egyaránt.