| Az állambölcseleti és történetírói fogantatású irodalom | TARTALOM | A népies-nemzeti líra |
FEJEZETEK
Erdélyi és Gyulai a népiesség gyakorlata alapján teremtették meg elméletüket, s ez az elmélet formálóan hatott a költészet további fejlődésére is. De a népies-nemzeti célkitűzés egészében inkább csak Aranynál valósult meg, bár nála is erős, időnkénti eltolódásokkal, az egyoldalú népiesség irányába. Tompa és még inkább Vajda költészete, népies indíttatásuk ellenére, a népies-nemzeti eszménynek csak részben vagy egyáltalán nem felelt meg. A költészet fejlődése a népies-nemzeti jelleg erős átalakítására mutatott igényt; a népies formák átlényegültek, s általánosabb jelleget öltöttek, ami azt jelentette, hogy népies, magyaros jellegük csak mértéktartóan érvényesült, sőt nagyrészt el is tűnt, s a népies hangnem többé nem érvényesült programszerűen; inkább csak a világosság, az egyszerűség, a tisztaság emlékeztet a népköltészet esztétikai örökségére. Viszont a nemzeti igény csak bizonyos konkrét szükségletek, célzatok alkalmán jutott szóhoz: a nemzeti sors, a közélet eszmeiségének sürgetése, a költészet nemzeti hivatásának szolgálata hívta létre Arany balladáit, Tompa allegóriáit, Vajda politikai költészetét.
| Az állambölcseleti és történetírói fogantatású irodalom | TARTALOM | A népies-nemzeti líra |