8. BABITS MIHÁLY (1883–1941)

FEJEZETEK

Az új magyar irodalom kiemelkedő alakja, a Horthy-korszak polgári irodalmi ellenzékének vezető egyénisége. Világnézeti, irodalompolitikai állásfoglalását befolyásolja társadalmi helyzete, értelmiségi-nemesi származása is. Liberális gondolkodása elhatárolja a századforduló irodalmának provinciális nacionanalizmusától, és a korabeli nyugat-európai irodalmi áramlatokhoz vonzza, de konzervatív idealizmussal az írást elit-tevékenységnek és objektív erkölcsi tényezőnek tekinti, s ezért idegen minden társadalomátalakító törekvéstől és szociális irányzatú irodalomtól. Humanizmusa, következetes erkölcsi gondolkodása fordítja majd szembe a fasizmussal és készteti mélyenjáró intellektusát sok haladó szellemű törekvés tárgyilagos megértésére.

Elsősorban lírikus, a legjelentősebbet mint költő alkotta, és más műfajokban is költői látásmódra hajlott. De pályáját módosította világnézetének és életcéljának alakulása is. Eszerint beszélhetünk fiatalkori artisztikus-individualista korszakáról 1916-ig, pacifizmusával tudatosodó racionalizmusáról 1920-ig, útkereséséről a konzervatív liberális eszmények jegyében mintegy 1931-ig és halálával záruló aktív humanista korszakáról.